98332. lajstromszámú szabadalom • Kerekes gyepborona emelő- tisztítókészülékkel, valamint előrenyúló vázzal

Megjelent 1929. évi szeptember hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98332. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Kerekes gyepborona, emelő- és tisztítókészülékkel, valamint előrenyúló vázzal. Cervinka Jan gyáros Prága. Pótszabadalom a 88319. számú törzsszabadalomhoz. A bejelentés napja 1928. évi január hó 30-ika. A 88319. sz. törzsszabadalom szerinti, kerekes réti boronáknál, amelyeknél a kések egy, viszonylag hosszú kereten mindvégig el vannak osztva, egyes kések, a ta-5 lajfelszini egyenletlenségei folytán, nem vágnak egyenletesen a talajba. Ezenkívül midőn a keretet, a fogakra tapadt gyom leverése céljából megemeljük, akkor hozzávetőleg 1.5-sz'eres kerethosszaságnak 10 megfelelő talajsáv marad megmunkálatlanul. E hátrányokat a találmány szerint olykép küszöböljük ki, hogy csakis a keret farán alkalmazunk késeket, a mellső járókerékpárt pedig a hátulsótól függet-15 lenül szabadon emelhetővé és süllyeszthetővé ágyazzuk. A találmány szerinti készülék egy kiviteli példáját a rajz képszerűen tűnteti fel. 20 A keret két, (1, 2) hossztartóból és három, (3, 4. 5) haránttartóból áll. A (4) és (5) hátsó haránttartókba, egymáshoz képest eltoltan, két (6, 7) rend kés van erősítve. A keret két pár (8, 9) keréken nyug-25 szik, amelyek az (1, 2) hossztartókra, ill. a (3) haránttartóra, forgathatóan ágyazott (10, 11) haránttengelyekre vannak ágyazva. Az (1, 2) hossztartókra még egy harmadik, (12) haránttengely is forgat-30 hatólag van ágyazva. A (11, 12) haránttengelyekre vannak erősítve a (6, 7) fogak (13, 14) tisztítókarjai. A három (10, 11, 12) haránttengely, a (15, 16, 17) karok, valamint a (18, 19) hú-35 zórudak segélyével, csuklósan van egymással összekötve. A (11) hátsó tengelyre ezenkívül a (20) kar van erősítve, amely a (21) húzókar közvetítésével csuklósan kapcsolódik a (2) hossztartó hátsó végé-40 ben elrendezett és függélyes síkban lengethető (22) kézi emeltyűhöz. A (4, 5) haránttengelyek között, a (2) hossztartóval párhuzamosan fut el a (23) heveder, úgy, hogy közte és a (2) hossztartó között keskeny hézag marad, amely csak arra ele- 45 gendő, hogy a (20) kar ott keresztülférjen. A (2) hossztartóban és a (23) hevederben, a (20) kar körzetében, egymással átellenesen, több lyuk van a (24) pecek számára, amely utóbbinak beállítása a lyukakban, 50 a (20) karnak mindenkori lesüllyedését és így a (6, 7) fogak bevágó mélységét szabja meg. A (18) húzórúd mellső végében (25) hossznyílás van s ebbe kapaszkodik a (15) 55 kar (26) csapszöge. Ez elrendezés folytán a (15) kar, menet közben, a (10) haránttengellyel és a (8) kerékpárral egyetemben, a (18, 19) ill. (20, 21, 22) rudazattól és a (9) hátsó kerékpártól függetlenül leng- go het föl-le, a (25) hossznyílás által engedett határok között úgy, hogy az (1, 2) keret mindenkor önműködőlég foglalhatja el azt az, esetleg vízszintestől eltérő helyzetet, amely biztosítja, hogy valamennyi 65 (6, 7) késnek egyenletes vágómélysége lehessen. Ha a (22) kéziemeltyűt jobbra döntjük, akkor a (13, 14) tisztítókarok lefelé fordulnak el s eközben megszabadítják a 70 (6. 7) fogakat a rajtuk meggyülemlett gyomtól, stb.-től. Ugyanekkor a talajnak feszülő (9, 9) kerekek hatására a borona megemelkedik úgy, hogy a levert giz-gaz szabadon a földre hullhatik. Midőn ez- 75 után a (22) emeltyűt elengedjük, a borona önsúlyánál fogva visszaesik úgy, hogy a (6, 7) kések ismét a földbe vágnak, mimellett a vágási mélységet a (24) peckek mindenkori helyzete szabja meg. 80