98249. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés elektromos vezetékeknek oly anyagon való átvezetésére, amelyek nem teljes szigetelők
Megjelent 1939. évi szeptember hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 98249. SZÁM. - VH/d. (Vll/j.) OSZTÁLY. Elrendezés elektromos vezetékeknek oly anyagon való átvezetésére, amely nem teljes szigetelő. Loewe-Audion G. m. b. H. cég és Wienecke Brúnó mérnök Berlin-Steglitz. A bejelentés napja 1928. évi augusztus hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1927. évi augusztus hó 30-ika. A találmány tárgya elrendezés elektromos vezetékeknek üvegen vagy más oly anyagokon való átvezetésére, amely az üzemi feltételek mellett nem tekinthető 5 tökéletes szigetelőnek. A találmány szerinti elrendezést a következőkben egy különösen célszerű és elektroncsövekkel kapcsolatban való alkalmazásra szánt foganatosítási alakjában ismertetjük. 10 Erősítő csöveknél a vezérlő elektródát az ú. n. rácsot és hozzávezetéseit tudvalevőleg igen jó kell szigetelni. Különösen nagy igényeket kell ebben a vonatkozásban olyan többszörös erősítő csövekkel 15 szemben támasztani, amelyek ellenállásra és kapacitásra vannak kapcsolva, minthogy a rácsnak egy kondenzátor által való elreteszelése folytán az anódától átáramló áram a rácsfeszültséget erősen a pozitív 20 övekbe tolná el, ami által a cső hatástalanná válnék. A csövek szerkesztésénél az összekötésre és a tartásra felhasznált üvegalkatrészek (lábacskák, üveggyöngyök és más hason-25 lók) hideg állapotban a szigetelés céljából tökéletesen megfelelnek. Oly csöveknél, amelyeknél valamely okból, akár magas anódáram, akár magas futóteljesítmények, akár több egyes rendszernek egy közös 30 üvegburában való elrendezése (többszörös csövek) folytán, fokozottabb melegfejlődés jön létre, az elektródákat, illetve az elektródaátvezetéseket tartó vagy összekötő üvegrészek (lábacskák) az idő folyamán 35 számbajövő mértékben felmelegednek. A felmelegedésnél azonban az üveg fokozódó mértékben vezetővé válik. A vezetőképesség, ameddig az üveg meglágyulási hőmérsékletéhez nem közeledünk, kétségtelenül csak csekély, úgyhogy a leg- 40 több esetben el is hanyagolható; általában például még nem elég nagy ahhoz, hogy a rácsot érő vételi áramok zavaró mértékben elvezettessenek. Ellenálláserősítőkhöz való csöveknél azonban a vezetőképesség 45 már kielégítően nagy ahhoz, hogy az anódától, illetve az üvegen át vezetett hozzávezetéstől áram jusson a rácshoz, mely oly erősségű, hogy az elvezető ellenálláson túlmagas feszültségesést eredményez. 50 Az 1. ábra az előadottak közelebbi megvilágítására szolgál. Az ábrán (H) a fütődrót, (G) a rács, (A) az anóda, (F) a hozzávezetéseket összekötő üvegrész vagy lábacska, (X) az (F) üvegrészeknek az a 55 darabja, amely a (G) és az (A) beforrasztási helyei között fekszik, (S) az anódtelep, (B) a rács elvezető ellenállása — mintegy 5 megohm. Az anódfeszültséget vegyük fel például 60 150 voltra. Ha az (F) üvegrúd, amelyen valamenynyi tartódrót át van vezetve, oly módon válik vezetővé, hogy az ellenállás (A) és (G) között 145 megohmra süllyed, úgy 65 (X)-en és (B)-n át oly áram folyik, melynek erőssége 150 J = 145X10°+ 5X1^ = 1 X 1 0 "6 ^ Ez az áram a (B) ellenálláson egy 5 voltos feszültségesést erdményez, úgyhogy a 70 rács + 5 volt feszültség alá kerül, ami a cső működését már gátolja. A találmány már most abban áll, hogy
