98195. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses mélyfúró
— 5 — — (16) csővezetékkel történik, melyek az (1) köpeny külső felületéhez hozzásimulva, szimmetrikusan vannak elhelyezve. A négy csővezeték hasznos keresztszelvény-5 területe egyenlő a (2) süveghez csatlakozó álló (B) rudazat hasznos keresztszelvény területével, hogy a feljövő vízsugár sebessége állandó maradjon. Ezek a (16) csövek ugyancsak több darabból készülnek s a 10 (2) süveghez megfelelő kiképzésű könyökdarabbal, egymáshoz pedig csavarmenettel, az (1) köpenyhez pánttal vannak erősítve. (Utóbbiak nincsenek a rajzon feltüntetve.) E négy (16) kihordócső lenyúi.5 lik egészen a vésőkig, de annak mozgását qein akadályozza s alsó végük, a véső függőleges tengelye felé van kissé hajlítva, hogy a fúrt lyuk falától eltávolodjék, nehogy az esetleges eldugulás könnyen be-20 következhessék. 17. Kábel, amelyben a magnetizáló áram és a jelzőlámpák vezetékei vannak elhelyezve, hogy az öblögető víz behatásától ezek a vezetékek védve legyenek. 25 A találmánybeli új mélyfúró már most a következőképen működik: A külszínről a (17) kábelen levezetett áram a mozgó (6b) tekercs pozitív (+) jelzésénél lép be a vékonyfalú alsó (15) 30 rézhengerbe, melyről az (y) rúgó bevezeti az ampere menetekbe s a tekercsen áthaladva, a felső (x) fagyűrűre szerelt (y) rúgó közvetítésével a negatív (—) jelzésnél lép ki. Ezalatt a (6) vasmag elektro-35 mágneses lesz, még pedig a tekercselésnek megfelelően felső vége északi, az alsó vége déli polaritású. Az északi sarkból kilépő erővonalak az (E) pólus és az alsó tárcsa vasmagja közötti légközön át ezen 40 tárcsa (k) magjába lépnek s erre vonzóhatást gyakorolnak. Azonban ezen (k) mag az (E) pólushoz nem közeledhetik, mert (t) tárcsájával az (5) hüvely (p) peremén ülve lefelé való továbbmozgásában 45 meggátolja, minek következtében a tekercselt rész s a vele összeköttetésben lévő nehezék-darabok és a véső felemelkedik a legalsó tárcsa (kl) magjáig. Ebben a pillanatban azonban az alsó tárcsa (kl) 50 magja átveszi a (6) vasmag mágnességét s most már az ebből kilépő erővonalak a következő légközön át a második tárcsa (k2) magjába lépnek s erre fejtenek ki vonzó hatást. De a (k2) mag tárcsája vi-55 szont a (p2) peremen ül, mely lefelé való mozgásában szintén meggátolja s így az első (kl) mag, mozgótekercs, nehezékdarabok és véső a második tárcsa (k2) magjáig emelkedik fel. Az emelés tehát már két légközzel nőtt s ha az egyes lég- 60 közök pl. 5 mm-esek, az emelés magassága már 10 mm. Ez a folyamat ismétlődik egészen a (3) záró vasmag (g) homlokfelületéig, mikor már a szerszám is elérte a kívánt magasságot. Az eddig eltelt idő 65 az emelés periódusa, mely mindössze né hány pillanatig tart. Amidőn az utolsó, illetve legfelső (4) tárcsa (kS) magja í'elzáródott a (3) zárómag (g) homlokfelületéhez, az emelés be- 70 fejeződött s következik a leesés. Ez azáltal jön létre, hogy a külszínen elhelyezett, illetve közbekapcsolt áramszakgató a felzárás pillanatában megszakítja az áramot s a (6) vasmagban csak remanens mágnes- 75 ség maradva vissza, a nehezék és véső leesik a lyuk fenekére, hol az egy leesés alatti mélyítő munkáját elvégzi. A leesés intenzívebbé tehető, ha az áramot nemcsak megszakítjuk, hanem — a sarkokat 80 megcserélve -— ellenkező irányú áramot engedünk a tekercsbe, mely pillanatban a vasmag felső, északi (E) sarka déli polaritású lesz s a tárcsák magjának alsó felében visszamaradt déli mágnességgel 85 egymást taszítva, a leesést lökőerő is elő fogja segíteni. Ez az esési periódus, melynek befejeztével az áramszakgató újra kapcsol, vagy ha a sarkokat is felcseréltük, azokat újra átváltva, kezdődik 90 ismét az emelés periódusa, majd a leesés s így az állandó üzem. Mivel elengedhetetlen követelmény, hogy a véső minden egyes leesésnél másmás helyre üssön, a felemelés periódusa 95 alatt a forgató (o) bütykös (11) kúppal gondoskodunk a szerszám elfordításáról. Amint fentebb már említettük, a (11) forgatókúp nem diamágneses anyagból készül, hogy a (7) hornyolt tengely és a (11) 100 kúp között gyenge vonzás álljon fenn, hogy így a (7) hornyolt tengelybe beilleszkedő (o) bütyök az emelés kezdeti pillanatában a forgató bütykös (11) kúpot felszoríthassa a (12) fészek kúpos öblébe, hol 105 a fellépő súrlódás következtében a (11) bütyköskúp további körforgást nem vé gezhetvén, a szerszám nemcsak haladó, hanem forgómozgást is kénytelen végezni. A súrlódást növelhetjük, ha mind a (12) no fészek kúpos öblét, mind pedig a (11) forgató kúpot alkotóik mentén rovátkoljuk. A leesés periódusa alatt a (11) forgató kúp leesik az alatta lévő (v) golyóscsapágyra, melyen a horonynak megfelelő körfutást 115 végez, a véső pedig a nehezékkel együtt — nagy tehetetlenségénél fogva — csak haladó mozgást tesz.
