98195. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses mélyfúró
— 3 — A (4) vasmagtárcsák egy-egy (t) lemezből és egy-egy (k) magból állnak s lehetnek egyetlen darabból megmunkálva, vagy külön-külön darabból a (k) mag és 5 (t) lemez s azután forrasztással vagy csavarmenettel összeerősítve. Jobb egy darabból! A (t) lemez, illetve (4) tárcsa vastagsága és a felület nagysága az emelendő súlytól függ, mely szilárdsági szá-10 mítással könnyen meghatározható. A (4) tárcsa (k) vasmagjának magassága csökkenthető vagy növelhető ugyan, de 10 mm.-nél kisebb magasság nem ajánlatos, mert nagy lesz az erővonalszóródás, he-15 lyesebben a vonzóerőveszteség. A (4) tárcsák (k) magjai központosán át vannak fórva a vezető (i) pálca részére. Ez biztosítja a (4) vasmagtárcsák függőleges irányú mozgását. A (4) tárcsa (k) magját 20 elektromágneshez való anyagból kell készíteni. Végeredményben az egész szerkezet többlépcsős mágneses szelepnek tekinthető, mert a vonzás s így az emelkedés is 25 egyik (4) tárcsa (k) magjáról a másikra fokozatosan, lépcsőről-lépcsőre adódik át a közbeeső légközöknek megfelelően. A most tárgyaltak képezik a találmány -beli új mélyfúró lényegét és elvét, mert a 30 mágneses vonzást, vagy — általánosságban szólva — az elektromosságot csak így lehet a célnak megfelelően ós praktikusan felhasználni. 5. Diamágneses lépcsős hüvely (5. ábra): 35 az egyes (4) tárcsák átmérőinél kevéssel (3—5 mm.-rel) nagyobb átmérőjű, lefelé szűkülő kiképzéssel bír, melyekre az egyes (4) vasmag (t) tárcsái felülnek. Ezek a (p) lépcsőperemek szabnak határt a (4) vas-40 magtárcsák lefelé való mozgásának s ezek a (p) peremek hozzák létre a tulajdonképeni emelkedést. Az egyes lépcsők a hüvely belsejében egymás felett 20 mm. távolságra vannak kiképezve. Az (5) hü-45 vely felül anyamenettel van ellátva a (3) záró vasmaghoz való felerősítés érdekében. Felülről, mintegy a második perem magasságáig, hengeres alakú, innen — anyagmegtakarítás miatt — célszerűen 50 csonkakúp kiképzésű. Minden körülmények között diamágneses anyagból kell készülnie, mert különben a (4) vasmagtárcsák és a felülés között lépne fel a vonzás. (5. Mozgó vasmag (7. ábra): két (6a) és 55 (6b) tekercset hord, az első az emelkedés nagyságának megfelelően kiálló vasmagon elrendezett önálló indukciós (6a) tekercs, melynek hivatása az erővonal szóródásának csökkentése. A (6) magból kilépő — szóródó — erővonalak metszik 60 ugyanis a tekercs meneteit, minek következtében olyirányú önindukciós elektromagnetikus erő (öiemerő) indukálódik a menetekben, amelynek mágneses erővonalai egyirányúak a (6) vasmagban ger- 65 jesztett erővonalakkal s így a vasmagból kilépő erővonalakat visszaszorítani igyekszenek. A második (6b) tekercselés az előállítandó flux gerjesztéséhez szükséges am- 70 pere-meneteket foglalja magában. Ezen ampere-meneteket alul és felül egy-egy megfelelő átmérőjű (x) fagyűrű fogja közbe s mind az alsó, mind a felső fagyűrűre réz- vagy acélrúgóból készült (y) 75 áramszedő van szerelve, melyek a külszinről levezetett áramot egy-egy (14, 15) rézhengerről szedik le. A mozgó (6) vasmagba felül a vezető (i) pálca van beerősítve, alul pedig furattal és csavarmenet- 80 tel van ellátva a 7. pontban ismertetendő (7) hornyolt tengely (8. ábra) becsavarására. A mozgó (6) vasmag keresztmetszetének kerületét az emelendő súly határozza 85 meg, nem ugyan szilárdságilag, hanem elektromagnetikailag. Ebben az esetben ugyanis az indukciót, vagyis a cm2 -ként gerjesztett erővonalszámot, végeredményben pedig a fluxot, kell figyelembe venni, 90 minthogy a mező erősségétől függ a mágnes erőssége s így vonzóereje is. A vonzó erőnek pedig akkorának kell lenni, hogy 5—10 mm. távolságról az alkalmazott súlyt magához tudja vonzani. 95 7. Hornyolt tengely (8. ábra): felső és alsó vége csavarmenettel van ellátva, közbeeső testén pedig az egy, emelkedés alatti elfordításnak megfelelő egy, esetleg két spirális horony van vájva, melybe 100 a kúpos (11) forgatónak egy vagy két (o) bütyke illeszkedik. A fordításnak az emelés ideje alatt kell történnie s a horonynak oly kiképzésűnek kell lenni, hogy az elfordítás az óramutató járásával egye- 105 zően történjék. A horonynak tehát — felülről nézve — balmenetűnek kell lennie. Az egy emelkedés alatti elfordítás nagysága különböző lehet, csak arra kell ügyelni, hogy minden leesésnél más és 110 más helyre üssön a véső. A horony felül egyenesben végződik, hogy a fordítás enyhe átmenettel kezdődhessék. 8. Sima tengely (9. ábra): nagyobb átmérővel bír, mint a (7) hornyolt tengely; 115 felső végével a hornyolt (7) tengelyhez csatlakozik, alsó vége pedig peremmel és ugyancsak csavarmenettel van ellátva,
