98177. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vonatok önműködő befolyásolására

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. a? ' MAGYAR KIRÁLYI Í^Bt SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 9817 7. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Berendezés vonatok önműködő befolyásolására. Siemens & Halske A.-G. Haiiptiiiederlassung' in Berlin, Zweigrniederlassungr in Wien. Pótszabadalom a 96379. sz. törzsszabadalomhoz. A bejelentés napja 1928. évi január hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1927. évi április hó 23-ika. A 96379. számú iörzsszabadalom oly berendezést véd vonatok önműködő befolyásolására, amelynél az impulsu&mágnesben gerjesztett erőfluxust egy szórójármon ve-5 zetjük keresztül. Ha a jármű a vágány mellett elrendezett vasmag felett elhalad, mindkét impulsustekercsben a vasmagon átvezetett erővonalak feszültséget indukálnak, amely á gerjesztőtekercsben gerjesz-10 tett feszültséggel ellentétes értelmű, úgyhogy a feszültségek egymást kiegyenlítik és a relais árammentessé válik. Hogy a három tekercsben lehetőleg azonos fázisú feszültségeket kapjunk és ezáltal a ger[5 jesztett feszültségek kölcsönös kiegyenlítését minél biztosabban elérjük a gerjesztőtekercset, mint egy transzformátor sekundártekercsét képeztük ki, amelynek vasmagja egyben mint impulsusmágnes is Í0 szolgál. E berendezésnek az a sajátsága, hogy a járműnek a vasmag felett való elhaladásakor nemcsak a két impulsustekercsben, hanem a gerjesztőtekercsiben is megnő a feszültség. Mivel azonban az !5 impulsusmágnesen elrendezett hárorn tekercs feszültségkülönbsége hat a relaisre, előnyös, ha a gerjesztőtekercs feszültségét lehetőleg állandó értéken tartjuk..; A találmány értelmében a kívánt célt 50 azáltal érjük el, hogy a gerjesztőtekércset az impulsustekercstől elkülönítve a szórójármon rendezzük el. Ily elrendezést sematikusan mutat az 1. ábra, (1) a váltakozóáram generátor, $5 amely az impulsusmágnesen elrendezett (2) gerjesztőtekercset táplálja. A (2) gerjesztőtekercs által létesített erőfluxus nyugalmi állapotban, főleg csak a (10) szórójármon áramlik át és a (14) sekundártekercsben oly áramot gerjeszt, amely a 40 (4) és (5) impulsustekercseken át a (6) relaishez folyik. Ha a jármű a vágány mellett elrendezett vasmag felett elhalad a (2) tekercs által létesített erőfluxus nagyrésze a (7) vasmagon halad át, eközben 45 metszi a (4) és (5) tekercseket és azokban oly feszültségeket gerjeszt, amelyek a (14) tekercs feszültségével ellentétes értelműek és azt kiegyenlítik. A (10) szórójármon elrendezett (14) tekercset ebben 50 az esetben az impulsustekercs nem befolyásolja és az megtartja eredeti fészültségét. Még kedvezőbb a hatás, ha a járműnek a vágánymágnes felett való elhaladásakor 55 nemcsak sikerül (2) tekercs feszültségét állandó értéken tartani, hanem azt még csökkenteni. A 2. ábra példaként mutat oly kivitelt, amelynél ez lehetséges. Ennél az elren- 60 dezésnél (3) az impulsusmágnes, amelynek (15) és (16) pólusait (17) és (18) légrések választják el a magtól. A sarukon vannak elrendezve a (4) és (5) impulsustekercsek. A (3) impulsusmágnes viseli a 65 (2) gerjesztőtekercset, amelyet az (1) áramforrás táplál. (10) a szórój árom, amely a (14) tekercset hordja. Ha a (7) vasmag felett való áthaladáskor a (15) és (16) pólusokon az erőfluxus megnő, akkor a (10) 70 szórójárom mágneses potentiálja csökkenik és a (14) tekercsben gerjesztett feszültségnek csökkenni kell. Ezáltal elérhetjük azt, hogy a feszültségek különbsége a (4., 15. és 14) tekercsekben az impulsushatás 75 felléptekor csökkenik, miáltal a relaismag