98165. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98165. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY Elektroncső. Egyesült Izzólámpa- és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1926. évi julius hó S-ika. Nagy- és kisfrekvenciájú áramok egyenirányítására, erősítésére és gerjesztésére használatos elektron kisülésen alapuló három- vagy többelektródás kisülési csö-5 vek jóságának megítélésére az a rajzban is feltüntethető összefüggés szolgál, mely az anóda és katóda között átmenő áramot a vezérlő elektróda (rács) potenciáljának függvényeként tünteti fel. E görbéből, a 10 csőnek ú. n. karakterisztikájából, az elektroncsövek gyakorlati alkalmazásában fontos összes mennyiségeket, ú. m. áthatolási tényező, belső ellenállás, meredekség azonnal leolvashatjuk. A karakterisztika 15 egyenes darabjának a vízszintes tengelylyel bezárt szöge, illetve e szög trigonométriai tangense az ú. n. meredekség. Ennek mértéke a cső egyik alapvetően fontos jellemzője. Minél nagyobb a meredek -20 ség, annál nagyobb az elérhető erősítés; de detektornak használva a csövet az ú. n. audionkapcsolásban, valamint rezgésfejlesztőnek is jobban megfelelnek a meredekebb karakterisztikájú elektroncsövek. 25 A cső meredeksége két főtényezőtől függ: a katóda felületével egyenes, a katódának a rácstól való közepes távolságával fordított arányban áll. Minél nagyobb az elektrónokat emittáló katóda felülete 30 és minél tökéletesebben hat a rács a katóda által kibocsátott elektrónokra, annál nagyobb a meredekség. A rács kormányzóképessége növelhető, ha a rácsot a lehetőség szerint a katódához közel hoz-35 zuk. Ezáltal megnöveltük a rács által kibocsátott és a katódán végződő erővonalak sűrűségét; nagyobb erő gyorsítja az elektronokat, hirtelenebbül növekszik az elektrónáram a rács potenciálváltozásával 40 és emelkedik a meredekség. Nyilvánvaló, hogy ezen a téren egyik legfőbb feladat az oly elektroncsövek előállítása, melyek karakterisztikája nagy meredekségű. A katóda felületének a nagyobbítására és a meredekség növelésére 45 eddig a katódául szolgáló drótot V- vagy M-alakban vagy zegzúgosan feszítették ki, a lapos négyszögű vagy elliptikus keresztmetszetű rácsot pedig lehetőség szerint közel hozták az izzószálhoz. Ezen elrende- 50 zésnek több hátránya van. A hosszú fonalak kifeszítésére több merev tartót kell használni; a rács és anóda felerősítése olyan módon, hogy azok viszonylagos helyzete ütésre, rázásra ne változzék, bonyo- 55 lult és nagyobb terjedelmű mechanikai elrendezést igényel. Ha a fonal V- vagy M-alakú vagy zegzugos, bármilyen közeljusson is hozzá a vezérlő elektróda, lesznek fonaldarabok, melyek közepes távolsága a 60 rács felületétől nagyobb, mint másoké, aminek következménye, hogy e felületekre a rács jelentékenyen kisebb erővel hat, ami a meredekség növelését akadályozza. Az eddig használt szerkezetek további 65 hátránya abból származik, hogy ha a katóda felületének növelésére nagy keresztmetszetű drótokat használunk, a megerősítési és feltámasztási helyeken ezek hőmérséklete a tartódrótok hőlevezetése 70 miatt sokkal alacsonyabb, mint a kifeszített fonaldarabok közepén, ami azt eredményezi, hogy a katóda közepes hőmérséklete kisebb, mint az hatásos elektronemisszió szempontjából kívánatos volna. 75 Ebből a szempontból a hatás olyan, mintha a katódát megrövidítettük volna. Ha ezt a hátrányt azzal akarjuk elkerülni, hogy a fonalkeresztmetszetet a hosszúság egyidejű növelésével kisebbre 80