98139. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKggSL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98139. SZÁM. — Ve/2, OSZTÁLY. Csőkötés. S. T. A. M. E. A. cég Bologna. A bejelentés napja 1929. évi február hó 6-ika. Ez a találmány oly csővezeték kötésére vonatkozik, amely folyékony vagy gáznemű esetleg szilárd (poralakú) közeg vezetésére szolgál. A találmánybeli kötés — a 5 csőben vonuló közeg nyomása révén önműködően keletkező tökéletes tömítésen kívül — azzal az előnnyel jár, hogy fel- és leszerelése könnyű és gyors. Ez a csőkötés különösen öntöző vezetékek, tűzoltó-töm-10 lök, bánya vagy alagút szellőztetés légvezetékei, cement és habarcs stb. közeg szállító vezetékek rögtönzött szerelésénél nyújt jó szolgálatot. A találmánybeli csőkötés lényege egyik 15 végén hengeres kamarával bíró oly harangból áll, amely az összekötendő két csődarab végeire kerül. A csőkötő harang másik szélén körülfutó karimában csatorna vonul végig, 20 amelybe gummiból (vagy más rugalmas anyagból) való gyűrű van oly módon elhelyezve, hogy belső felülete teljesen a cső köré simul. Ennekfolytán a vezetéken átvonuló közeg nyomása körös-körül oda-25 szorítja a csőhöz és ezáltal tökéletes tömítettséget biztosít a csőkötésnek még akkor is, ha a kötés két csődarabja véletlen baleset folytán el is görbülne. A kötést bilincs és horog létesíti, ame-30 lyek az összekötendő két csődarabhoz illeszkednek és amelyek alkalmas zárótest segítségével egyesíthetők, amely zárótest az alkalmazott bilincs és horog tipusa szerint idomul. Lehet ez a zárótest pl. 35 a bilincsen és horgon e célból furt lyukakon áthatoló pecek vagy pedig a bilincsbe akasztott és horogba kapaszkodó gyűrű stb. A harangot a cső végére illeszkedő bővület is képezheti, amely a cső-40 vei egy testet is alkothat, vagy pedig állhat ez a harang külön karmantyúból is, amely alkalmas módon, pl. forrasztás révén függ a csővel össze. Mellékelt rajzon a találmánynak két példaképem kivitele látható, ahol az 1—5. 45 ábrák oly kiviteli alakot mutatnak, amelynél a harang az összekötendő két cső egyikéhez helytállóan erősített karmantyúhoz tartozik és pedig az 1. ábra a találmánybeli kötéssel egye- 50 sített két cső hosszmetszetét, a 2. ábra a szétbontott két cső egyikének hosszmetszetét, a 3. ábra az összekötött két cső homloknézetét, míg a 55 4. ábra egymással szöget képező tengelyű két összekötött cső hosszmetszetét, végül az 5. ábra a bakállványra fektetett két cső kötését az előző ábrákhoz képest ki- 60 sebb léptékű homloknézetben szemlélteti. A 6—9. ábrák viszont oly kivitelt tüntetnek fel, amelynél a harang egyszerűen az összekötendő két cső egyikének végén kiképezett bővületből áll és pedig a 65 6. ábra az összekötött két cső hosszmetszete, a 7. ábra ugyanennek külső nézete; ezen az ábrán egyúttal eredményvonalak jelzik a két cső szögelhajlását, míg a 70 8. ábra bakra fektetett két egyesített cső kisebbített léptékű homloknézetének képe, végül a 9. ábra ugyanennek felülnézete. A (10 és 11) az összekötendő csöveket, 75 (12) pedig az egyik — a (10) — cső végére erősített harangot jelzi, amely a kötésnek leglényegesebb része. Ez a harang az 1—5. ábrákon feltüntetett kivi-