98123. lajstromszámú szabadalom • Berendezés magnéziumnak vákuumcsövekben való elporlasztására
Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98123. SZÁM. — vn/j. OSZTÁLY. Berendezés magnéziumnak vákuumcsövekben való elporlasztására. Dr. Loewe Sigmund gyáros Berlin-Friedenau. A bejelentés napja 1927. évi október hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi október hó 26-ika. A drótnélküli telegráfia számára való erősítő csövek evakuálásánál nagyfokú vákuum létesítése céljából, magnéziumot vagy más efféle fémet szokás elporlasztani oly > célból, hogy a csőben még jelenlévő gázmaradékok leköttessenek. Ennek az eljárásnak eddigelé nem szenteltek különös figyelmet, hanem megelégedtek a magnéziumnak azon tulajdonságával, hogy tele) mes gázmaradékokat képes lekötni. Kísérletek azonban azt igazolták, hogy a gázmaradékok teljes absorpciója nem megy végbe minden körülmények között, hanem, hogy a folyamatnak helyes levezetésének > fontos szerepe van a szándékolt cél elérése szempontjából. Eddigelé az elporlasztandó magnéziumot vagy egy az evekuálás alatt izzásba jövő rendszer-részre, főleg az erősbítő cső anód) jára vagy közvetlenül, vagy hővezetőképes pálya, pl. nikkellemez közbeiktatásával rakták fel. A magnézium elporlasztása ekkor az izzó anódról történt, hővezetés vagy sugárzás útján. Megállapíttatott, hogy en-i nél az eljárásnál az izzó anódok és rendszer-részek még aránylag sok gázt bocsátanak ki, amikor már a magnéziumnak elporlasztása végbe megy. Ilyenkor az elporlasztás után kapott vákuum rendszerint ) egyáltalában nem tökéletes. A hiba abban rejlik, hogy a magnézium elporlasztása a rendszer-részeknek aránylag nagyfokú egyidejű izzását tételezi fel, minthogy a magnéziumot hővezetés vagy > sugárzás útján az anód porlasztja el. Ennek az eljárásnak tökéletesítését az 1. ábra nyomán ismertetem. (1) az üvegbura, (2) a lapos talp, (3) az erősítő cső rendszere, (4) a szivattyú cső) toldata. A cső a szivattyúval van összekötve. Eddigelé a magnéziumot rendesen gyűrű vagy a pontozva feltüntetett alakú szalagrész alakjában rögzítették az anódon. Ekkor a magnézium abban a pillanatban porlasztatik el, mikor az anód vörösizzásba 45 kerül. Emellett azonban az anód gáztalanítása természetesen távolról sincs befejezve. Javaslatom szerint kedvezőbb eredményt érek el azáltal, hogy a magnéziumot nem közvetlenül az anódon, hanem egy rende- 50 sen nikkellemezből készült és a (3) anódra forrasztott rövid (6) nyélnek (5) csúcsán erősítették meg. Eközben tényleg már sikerült a (3) anódot világos fehér izzásba hozni és ily módon messzemenő gáztalaní- 55 tást elérni, mielőtt az (5) magnéziumdarab a (6) nyelén át való hővezetés folytán vörös izzásba került és elpárolgott volna. Ennek az eljárásnak hátránya viszont abban van, hogy a (3) anód, a magnézium 60 elporlasztásánál, magasabb hőmérsékletet vesz fel, mint a kiszivattyúzási eljárásnak megelőző része alatt. Ennek szükségképen így kell lennie, mert különben az (5) magnéziumdarab már korábban elpárologta- 65 tott volna. Mivel azonban a gázleadás az anód hőmérsékletének újabb növekedésénél mindig újból megindul, ilyenkor is elkerülhetetlen, hogy éppen abban a pillanatban, melyben a magnéziumdarab elpá- 70 rolog és a gázmaradékokat leköti, a (3) anód az (5) magnéziumdarab elpárologtatásához szükséges, nagyobbfokú izzás folytán ismét tetemes gázmennyiségeket ad le. Ezt a hátrányt a találmány a magné- 75 ziumdarabnak a csőben való mozgatható elrendezésével küszöböli ki. Ezen találmányi gondolatnak megvalósítására a magnéziumdarab pl. apró átlyukasztott (7) lemezkéből állhat, mely a (8) 80
