98065. lajstromszámú szabadalom • Lőfegyver
kapcsolódik a (199) horgony középrészéhe, miáltal a védő előrészét a tusán szorosan rögzíti. A tok elülső vegG alatt az adogatószek-5 rény előtt és a fatusába helyezve van a tusa másik haránterősítő szerve, vagyis a (203) horgony, melynek oldalrészeibe szilárdan vannak a tusa külsejéig nyúló (204, 205) csavarok erősítve. A (203) hor-10 gony U-darabjának belseje a tok beillő (206) nyúlványrészét fogadja be. A (207) felerősítő csavar a tusa aljáról a (208) pajzson és a (203) horgonyon keresztül csavarmenettel kapcsolódik a tok lenyúló 15 (206) darabjához, miáltal szorosan összehúzza ezen részeket és a tok elejét a tusához erősíti. A (3) csőnek (31 ) válla van és csavarmenettel kapcsolódik a (2) tokba. A cső 20 egyik oldalán az említett vállban a (209) biztosító horony van. Ha a csövet a tokba teljesen becsavarjuk, ez a (209) horony egy vonalba kerül a (207) csavar felső végével. A csavar kiálló, (210) vezetőcsappá 25 alakított vége a cső említett biztosító hornyába illik és így a cső minden elfordulását megakadályozza, miután a helyére esavartaíott. Az ismertetett elrendezés biztosítja azt, 30 hogy a fegyverrészek csak úgy rakhatók össze, ha a cső teljes felfekvéséig be van csavarva. lía egy teljes fordulatnál több hiányzik a cső teljes becsavarásából, úgy a (31 ) váll mellett észrevehető hézag ma-35 rad és ha egy teljes fordulatnál kevesebb hiányzik, a (207) felerősítő csavar nem csavarható ülőkéjére. Mindenesetre bizonyos, hogy akár végig van a cső becsavarva, akár nem, a cső, amint egyszer a 40 (210) csavarvég benne van a biztosító horonyban, a fegyver elsütésekor nem csavarodhatik le a tokról. A találmány a fegyvert különösen alkalmassá teszi az avult vagy sérült cső könnyű kicserélésére és az ismertetett elrendezés előnyei ebből a 45 szempontból szembeötlők. Szabadalmi igények: 1. Falusából, tokból és billentyűvédőből álló lőfegyver, jellemezve egy vagy több harántkiterjedésű, a tusát erősítő 50 szerv által, melyekhez az említett tok vagy billentyűvédő vagy mindkettő le van horgonyozva. 2. Az 1. igény szerinti lőfegyver foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy 55 az erősítőszerv vagy a szervek mindegyike U-alakú darabból áll, harántirányban a tusa külsejéig nyúló oldalrészekkel és a tok vagy billentyűvédő felerősítő csavarját befogadó közép- 60 résszel. 3. Az 1. vagy 2. igény szerinti lőfegyver foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy a tok egy lenyúló tár, szekrénnyé alakított résszel bír és egy erősítő 65 szerv a szekrény mögött, egy másik pedig a szekrény előtt foglal helyet. 4. Az 1. és 3. igények szerinti lőfegyver faganatösítási alakja, azzal jellemezve, hogy a tok és a billentyű védő hátsóré- 70 szeit a tusához egy és ugyanazon felerősítő csavar rögzíti, míg a tok előrészét és a billentyűvédő előrészét ettől függetlenül külön felerősítő csavarok rögzítik a tusán. 75 5. Az 1—1. igények szerinti lőfegyver foganatosítási alakja, melynek csöve a tokhoz csavarmenetkötéssel van rögzítve, azzal jellemezve, hogy a felerősítő csavarnak, mely a tokot az említett 80 haránterősítő szervhez horgonyozza, kiálló vége van, amely a csavar rögzítő helyzetében a cső egyik oldalán levő biztosító horonyba fekszik a cső elfordulásának megakadályozása végett. 85 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.
