98041. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a szállópor teljes kihasználására szénporlebegőtüzeléseknél

Megjelent 1939. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98041. SZÁM. — II/C. OSZTÁLY. Iljárás és berendezés a szállópor teljes kihasználására szénpor-lebegőtüzeléseknél. Szikla Géza és Közinek Artúr mérnökök Budapest. A bejelentés napja 1928. évi augusztus hó 18-ika. Oly tüzeléseknél, melyeknél poralakú, •agy kisszemcséjű szenet, pl. 0—8 mm zemnagyságú szenet lég-, illetve gázáramian, részben vagy egészen lebegő állapotlan égetnek el vagy gázosítanak el, avagy .áztalanítanak, a gázáram a lebegési kamából bizonyos mennyiségű szállóport ra:ad magával, mely még éghető anyagnak etemes mennyiségeit tartalmazza. Javasolták már ezen szállópornak részien a lebegésikamrába való visszavezetéét, illetve oly berendezéseknél, melyeknél lebegésikamra alatt levő szélkamrában iizelőrostély van elrendezve, az utóbbira aló visszavezetését. A szállópornak visszaezetése, különösen pedig a szélkamra tüelőrostélyára való visszavezetése főleg a iilönböző terekben uralkodó nyomás kiiunbözősége folytán körülményes. A szállóor kiválása azonban számbavehető égési nyag-, illetve hőveszteséget jelent. A találmány szerint úgy a visszavezeéssel járó nehézségeket, mint a szállópor lvezetése okozta hő- és tiizelőanyagveszteégeket is azzal kerülhetjük el, hogy a zállóport a lebegésikamra és az előállíott fűtőgázoknak fogyasztóhelye között 3vő, égési akna gyanánt kiképezett leváisztókamrában, még izzó állapotban öszzegyüjtjük és itt elégetjük, illetve célszeűbben, korlátolt légbevezetés mellett, gáosításnak vetjük alá. E mellett az elrenezést célszerűen akként választjuk, hogy szállópor égési, illetve gázosító aknájálak felső torkolata a gázáram, vagy a íngzó sugárzó hatása alatt álljon. A mellékelt rajzon az eljárás keresztülitelére alkalmas berendezésnek két példaépeni megoldási alakja vázlatos függőzés keresztmetszetben van feltüntetve. Az 1. ábrán (1) a lebegésikamra, amelybe a szénport (2)-nél tápláljuk be. Az (1) lebegésikamra fenekének közepén (3) nyílás van, mely alatt az (5) rostéllyal ellátott (4) szélkamra van elrendezve. A (4) kam- 45 rába (ll)-nél, az (5) rostély alá levegőt iuvatunk be, mely a tüzelőanyagnak az (5) rostélyon lévő részét elégeti. A (3) nyíláson át felszálló levegő a lefelé ömlő szénrészeket magával ragadja és pedig részben 50 a szakadozottan feltüntetett (12) nyilak irányában, felfelé, amikor is azok az akna falainak szomszédságában ismét az akna fenekére hullanak vissza, hogy az itt képződött szénporkrater lejtőin a (3) nyílás felé 55 csússzanak. E körfolyamatban a szenet elégethetjük ugyan széndyoxiddá, a betáplált friss szén és levegő mennyiségeit azonban célszerűen akként állítjuk be, hogy csupán éghető gázokká való elgázo- 60 sodás menjen végbe. A légáram ellenében a (3) nyíláson át az (5) rostélyra hulló, legnehezebb szén- és salakrészecskék e rostélyon teljesen elégnek. A rostély továbbá az üzembehelyezés alkalmával a tűz szítá 65 sára is szolgál. A szénpor egy részét a lég-, ill. gázáram a (13) nyíl irányában ragadja magával. A kevéssé kiégetett, nagy széntartalmú részecskék már az első (6) leválasztókamrában hullnak le és az ide-oda 70 járó (9) szállító ék segélyével a (10) nyíláson át ismét az (1) lebegésikamrába szállíthatók vissza. A hamuban dúsított, de még mindig tetemes mennyiségű el nem égett anyagot tartalmazó szálló koksz még 75 izzó állapotban a második (7) leválasztókamrába jut, melynek fenekéhez a (15) rostéllyal ellátott (8) akna csatlakozik. E (8) aknában a még izzó szálló port a (18) cső útján bevezetett friss levegővel telje- 80