98023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kaucsuknemű anyagok vizes disperzióiból előállított elektroforetikus csapadékok minőségének befolyásolására

Ha pl. a kapott csapadék nedves állapotban repedések képzésére hajlandó, úgy ezen hátrányt megfelelő elektrolyt hozzáadásával többnyire kiküszöbölhetjük. Ha a 5 leválasztás íémanódon történik, úgy néha azon hátrány lép fel, hogy a csapadék leválasztásakor • kaucsukrészecskék tapadnak az anóda felületéhez, miáltal a csapadék megsérül és az anódát további használó lat előtt gondosan meg kell tisztogatni. Ezen hátrány azáltal kerülhető el, hogy a feldolgozandó dispersióhoz oly elektrolytot adunk, amelynek anionjai az anóda anyagával vízben oldható vegyületet ké-15 peznek. Pl. cinkanódák esetén a fenti hátrány fellépésekor alkalicliloridot, pl. natrramchloridot, vagy alkaliacetátot eredményesen használhatunk adagolásra. így pl. gumiból és töltőanyagokból álló disper-20 sió, melynek összes szárazanyag-koncentrációja 25%, összes alkalinítása 0.09 normál és fajlagos vezetőképessége K18 = 0.00410 volt, 1.2 amp. dm2

áramsűrűség mellett a formára ragadó csapadékokat 25 adott. Ha a dispersióhoz literenként 0.35 gr. konyhasót adtunk és ezáltal a vezetőképességet K18 = 0.00433 értékre növeltük, a csapadékok többé nem ragadtak a formára. Ha az anóda ötvözetből áll, úgy ele-30 gendő, ha az anionok az anódának csupán egy alkatrészére hatnak oldólag, ami pl. amalgamált cinkanódok és nátriumchlorid mint elektrolytadalék esetén következik be. Az alkalichloridok hozzáadása emellett 35 a csapadékot lágyítja is úgy, hogy ily adalékot azon esetben használunk, amidőn csapadék lágyságát kívánjuk biztosítani. Ha a vezetőképesség növelésére több értékű kathiont szolgáltató elektrolytet hasz-40 nálunk, pl. földalkalifémsókat (kalciumehloridot), úgy a csapadék koháziója növekszik, valószínűleg azért, mert ily elektrolytek a kaucsuk-dispersióra labilizálólag hatnak. 45 Ha szívósabb csapadékot kívánunk elérni, úgy oly elektrolytet adagolunk, amelynek több értékű anionja van. Ezen célra használhatunk pl. alkaliferrocyanidet vagy alkalifoszfátot. 50 Ha közvetetten fémes anódokon homogén csapadékot akarunk elérni, úgy az anódnak oly fémből kell állania, amely az áram elektrolytikus hatására oldatba megy. Már most lehetséges, hogy bizonyos 55 körülmények között túl sok fémion megy oldatba, úgyhogy a kaucsuk a csapadék külső oldalán koaguláltatik, mielőtt még a kaucsukrészecskéket az elektroforetikus nyomás kellő sűrűségre hozta volna, miáltal a csapadék nem lesz elegendő sűrű, t tömör és szívós, hanem morzsolódásra hajlamos és már csekély húzóigénybevételre mély repedéseket képez. Ezen hátrány elkerülésére oly elektrolytet adagolunk, amelynek anionjai az anód ( fémjével oldhatatlan vegyületet alkot. Cinkanód esetén pl. a már említett alkaliferrocyanid vagy alkalifoszfát vezet célra. így pl. gumiból és töltőanyagokból előállított dispersió 25% összes szárazanyag- : tartalommal, 0.09 normál alkalinítással és K18 = 0.00390 vezetőképességgel cinkanódán 1.2 amp/dm2

áramsűrűség mellett oly csapadékot szolgáltatott, amelynek külső oldala erősen morzsolódott. Ha ezen dis» ' persióhoz literenként 1 gr. dinatriumfoszfátot adtunk, úgy a kathaforetikus csapadékok kivétel nélkül szívósak voltak és megfeleltek céljuknak. Kaucsukszerű anyagok dispersióinak f elektroforetikus feldolgozásánál a dispersióknak alltali, többnjdre ammóniák, hozzáadásával való stabilizálása szükséges. Amoniákot már a természetes és mesterséges kaucsukdispersiólc práserválására is í használnak. Ezen práserválószereket többnyire oly menyiségben használják, hogy az (OH)-ionkoncentráció akkora, hogy az áram elektrolitikus hatása folytán oxygén szabadul fel az anódon, amely a köz- ! vetlenül fémelektródára leválasztott kauesukcsapadék homogenitását lerontja. Ezen hátrány elkerülése céljából a (OH)ionkoncentrációt annyira kell csökkenteni, míg oxyg'ént megkötő anódok használata < mellett a gázképződés megszűnik. A praserválószer mennyiségének túlságos csökkentése ellenben hátrányos, mert pl. a csapadék víztartalma nem kívánatos módon emelkedik. Cinkanódák esetén a gáz- ] képződés szempontjából tiíl nem lépendő, de lehetőleg megközelítendő felső határ a legtöbb gyakorlati esetben 0.09 normál összes alkalinítás. Megállapítottuk már most, hogy ha a dis- j persió elektromos vezetőképességét hydroxyl-mentes elektrolyt hozzáadásával növeljük, úgy a hydroxyl-ion-tartalmú elektrolyt koncentrációját is növelhetjük azon határ fölé, amelynél különben az anódán j már gázfejlődés lépett volna fel. Ily mórion a csapadék víztartalmát leszoríthatjuk. A találmány szerint tehát a vezetőképességnek hydroxyl-ion-mentes elektrolyt ] révén való növelése mellett a fürdő alkalinítását úgy állítjuk be, hogy egyrészről magasabb legyen mint azon határalkaliní-