97891. lajstromszámú szabadalom • Ütőszerszám

Meg-jelent 1929. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97891. SZÁM. — XVIa. OSZTÁLY. Ütőszerszám. Aktiebolaget Nordiska Armaturfabrikerna Stockholm. Bejelentés napja 1928. évi augusztus hó 27-ike. Svéd elsőbbsége 1927. évi szeptember hó 21-ike. A jelen találmány oly ütőszerszámokra vonatkozik, melyeknek megfelelő erőforrás által forgatott, ide-oda mozgathatóan ágyazott, egy üllővel együttműködő oly 5 ütőtestük van, melynek a visszafutó mozgást az üllőre történő ütődése kölcsönzi, és mely, visszafutása közben, arra használtatik, hogy a levegőnek az ütőtest egyik oldalán történő sűrítése, vagy a 10 másik, illetve mindkét oldalán történő ritkítása révén erőt halmozzon fel, vagy bizonyos munkát végezzen. Amint a tapasztalat mutatta, az ekként dolgozó szerszámokban, légszivárgás folytán, a nyo-15 másoldalon a kompresszió, vagy a szívásoldalon a vákuum könnyen meggyengül, ami az ütőtestnek szabályszerű működését lehetetlenné teszi. A jelen találmány szerint az imént em-20 lített hátrányt azáltal küszöböljük ki, hogy azt a teret, melyben a levegőt sűrítjük, illetve ritkítjuk, amikor az iitőtest, az üllőre történő ütődésekor, hátsó állása felé mozog, akkor hozzuk a szabad levegő-25 vei összeköttetésbe, amikor az ütőtest mellső (ütő-) állásához közeledik úgy, hogy a légnyomás az illető térben újból helyreáll. A mellékelt rajzban a találmányt ké-30 pező ütőszerszám példaképen két foganatosítási alakban van feltüntetve. Az 1. ábra az első foganatosítási alaknak függélyes metszete. A 2. ábra a második foganatosítási alak-35 nak függélyes metszete. A találmánynak első foganatosítási alakja az ütőtest előtti térben légritkítással létesített erőfelhalmozáson alapszik. Az (1) szerszámtok (1. ábra), hátsó végén, a (2) fogantyúval van ellátva; (3) 40 egy elektromotornak statortekercse, mely motornak (4) rotora a (6) ütőtest tengelymenti ágyazására szolgáló (5) vezetékben van elrendezve, vagy azzal egy darabban készül. Az (5) vezetéket tehát a mótor for- 45 gatja és az ütőtest az (5) vezetékben kiképezett (6) rovátkákba kapaszkodó (7) bordák révén résztvesz ebben a forgásban. A (8) rovátkák egyenes- vagy csavarvonalalakúak lehetnek. A (6) ütőtest 50 mellső, az (1) tokban eltolhatóan ágyazott (9) üllő felé eső végén, a (10). rézsútos ütközőfelületekkel van kiképezve, melyek a (9) üllőnek hasonló (11) felületeivel együttműködnek. Ezen rézsútos felületek- 55 nek hatása révén a forgó ütőtest visszafutó mozgást kap. Az (5) vezeték az üllőnek felső végén túlnyúlik úgy, hogy a (12) tér többékevésbbé légmentesen el van zárva, ám- 60 bár nagysága a (6) ütőtestnek állásával változik. Az ütőtestnek visszafutó mozgásánál a (12) térben légritkulás áll be. Ha különleges berendezésről nem gondoskodnánk, a nyomás a (12) térben, a lassan- 65 kint beszivárgó levegő révén, megváltoznék úgy, hogy abban bizonyos mérvű túlnyomás uralkodnék akkor, amikor a (6) iitőtest mellső állásában van, mely körülmény az ütőtest ütőerejének csökkenését 70 idézné elő. Hogy ezen hátrányt elkerüljük, a találmány szerint a (6) ütőtest mögött levő (13) teret, a (14) nyílásokon keresztül, a küllevegővel kötjük össze. Az (5) vezeték 75 és a (6) ütőtest továbbá akként vannak kiképezve, hogy az ütőtest mögött levő (13)