97887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás féktuskósaruk vasúti kocsikerekekhez

Meg-jelent 1929. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 9188*7. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Eljárás féktuskósaruk előállítására vasúti kocsikerekekhez. Piehler Károly gyárigazgató Berlin. Bejelentés napja 1928. évi április hó 30-ika. Eddigelé féktuskósarukat vasúti kocsi­kerekekhez olyképen állítottak elő, hogy minden egyes tartót végleges alakjának megfelelő odorban külön-külön ková-5 csoltak. Ezzel szemben a találmány szerinti el­járás az előállítás egyszerűsbítésére, ill. olcsóbbá tételére irányul. Az új eljárás szerint mindenekelőtt 10 nagyobbszámú íéktuskósarunak megfelelő bosszú, kellő szelvényű rudakat állítunk elő hengerlés útján. Ez a szelvény vagy mindjárt megfelelhet a saru közepes ke­resztmetszeti szelvényének, amikor az 15 oldalpofák egymással párhuzamos hely­zetű szárakat képeznek, vagy pedig a szel­vényt laposabban képezzük ki, amennyi­ben ezek a szárak eleinte kb. derékszög alatt állanak egymáshoz. 20 Ezután az így előállított szelvényruda­kon azok szárait megfelelő távolságnyira kicsákozzuk, úgy, hogy ezáltal a saru­pofák szokásos, vagyis középtől fokoza­tosan hegyesedő oldalszelvényót kapjuk. 25, Erre a szelvényrudat oly darabokra vág­juk szét, amelyek a saruk egyenesbe ki­fejtett hosszának megfelelnek. Olyan szelvénydarabokat, amelyek szá­rai még nincsenek párhuzamos helyzet-30 ben, ekkor odorban melegen meghajlí­tunk a párhuzamos szárhelyzet elérésére. Az így előállított darabokat ezekután már csak további sajtolás útján az 560 mm-es rádiuszalakra hozzuk, mire a saru 35 kész. Ez az eljárás fékpofasaruk tömeggyár­tásához lényegesen célszerűbb az eddigi egyenkénti odorban való kovácsolásnál. Ahelyett, hogy először a féktuskósaruk 50 55 közepes keresztmetszetével bíró egyenes 40 rudakat állítanánk elő és szétvágás után minden egyes darabot a kerékalakhoz il­leszkedő kellő görbülettel látnánk el, adott esetekben a szelvényvasat mái­egészben, vagyis a felosztás és szétvágás 45 előtt látjuk el ezzel a görbülettel. Evégből a szelvény vasat pl. az 1. és 2. ábra sze­rinti szelvényt kerekre kell hajlítanunk, pl. azáltal, hogy az illető szelvényvasból radialhengerművön gyűrűt hengerlünk. Az így előállított gyűrűt azután a meg­adott módon az egyes féktuskósaruk fel­osztása és szétvágása, valamint a meg­fefelő darabok kicsákozása útján kezel­jük tovább. A rajzon példaképen néhány szelvény­rúd keresztmetszetet mutatunk be, neve­zetesen az 1. ábra olyan szelvény, amelynél a szá­rak már a végleges, egymással párhuza- 60 mos helyzetben vannak, míg a 2., 3. és 4. ábrabeli lapos szelvényeknél a szárak még kb. derékszög alatt állanak egymáshoz és csak később hajlíttatnak össze. A 4. ábrán feltüntetett szelvénynél 65 az egyik szár már be van hajlítva, míg a 2. ábra szerinti szelvénynél a szelvény alapja a szárak párhuzamos állításánál érintetlen marad és csak a két szárat kell kiegyenesíteni. Az 70 5. ábrán egy szelvényrúddarab oldal­nézete látható; a szárak (d) részei a szag­gatott vonalak szerint kicsákoztatnak és a rúd az (e) helyeken vágandó szét, úgy, hogy kb. a szokásos oldalszelvényű saruk 75 adódnak, amint ezen ábrából kitűnik. A 6. ábra a köralakban kihengerelt szel­vényrúd egy darabját tünteti fel oldalról

Next

/
Oldalképek
Tartalom