97878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás végnélküli pályák nyomtatására szolgáló nyomóhengerek előállítására

Megjelent 1939. évi julius hó 15-én. ' ÍÍAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97878. SZÁM. — IX/c. OSZTÁSY. Eljárás végnélküli pályák nyomtatására szolgáló nyomóhengerek előállítására. Acller Félix vezérigazgató Wien. Bejelentés napja 1928. évi július hó 6. Papírnak vagy szöveteknek végnéiküli pályákon való nyomtatására szükséges nyomóhengereket eddigelé főképen két eljárás szerint állították elő. Szövetnyomás 5 számára a rajzban meglévő mintát egyes színekre osztják szét és minden szín számára egy hengert állítanak elő kézi gravura, pantográfgravura vagy molettagravura segélyével. A második eljárásnál 10 — az ú. n. mélynyomási eljárásnál — úgy dolgoznak, hogy a meglévő rajzból szubjektív színkiválasztás litján fotomechanikai módon három képet készítenek, amelyek a három tiszta szín — sárga, vörös, 15 kék — tartalmát mutatják. A negatívokról előállított diapozitivnek krómzselatinpapíron (pigmentpapír) rézformára való átnyomatása és ennek vaskloriddal való utólagos maratása útján három nyomó-20 formát kapnak, amelyeknek segélyével megfelelő színeket lehet rányomni és így a mintát természeti hűségben lehet visszaadni (háromszínű mélynyomás-eljárás). A háromszínű mélynyomás-eljárás ed-25 digeló végtelen mintáknak, mint amilyenek a szövet- és tapéta-nyomásnál előfordulnak, előállításánál nem találtak alkalmazást és pedig azért, mert a fentjelzett eljárás szerint nem lehetett a nyomófor-30 mák előállításánál a három részletképnek pontos rapportirozását elérni. A nehézség abban áll, hogy a diapozitivek átvitelénél a nedves papiros nyúlását sohasem lehetett olyan pontosan kiszámítani, hogy 35 valóban végtelen, magában zárt minták egy hengerre felvihetők legyenek. Egy további hátrány abban áll, hogy a nyomtatásnál elkopott vagy megsérült hengereket nem lehetett kijavítani — ami a mo-40 letta-eljárásnál könnyen lehetséges, — hanem új hengereket kellett készíteni. A találmány már most lehetővé teszi a háromszínű nyomás alkalmazását végtelen, mindig visszatérő mintáknál. Az eljárás szintén abból indul ki, hogy a vissza- 45 adott, pontosan a gravírozandó hengerek kerülete számára előállított mintákból, a szubjektív színkiválasztás rendszere szerint, fotómechanikai úton három negatívot állítunk elő, amelyek az eredeti tiszta 50 sárga, vörös és kék tartalmának felelnek meg. A három egyes színes képről diapozitiveket állítunk elő és ezeket átvisszük az anyainolettára — egy acélhengerre, — 55 amelynek kerülete a gravírozandó rézhenger racionális törtrészének felel meg. Ezen átvitel különböző módokon történhet, amelyek közül itt az átvitelnek két módját fogjuk leírni. 60 I. Az ismert módon, pl. formaldehid segélyével keményített diapozitivet egy fémnyomószínnel behengereljük, azután egy olyan papírra visszük fel, amelynek felülete parafinnal van bevonva (és pe- 65 dig paraffinfelületre) és azután a papírról az acélhengerre rászorítjuk. A papirost lehúzzuk és az anyamolettán maradt képet kézzel gravírozzuk. II. A negatívokról az ismétlődő rap- 70 portnak megfelelő részt egy fényérzékeny rasztirozott pigmentpapirosra kopirozzuk. Ha már most ezt a pigmentpapirost egy rézzel bevont acélhengerre átnyomatjuk, amelynek kerülete a rapport nagyságá- 75 nak felel meg és azután vaskloriddal maratjuk, akkor az anyamolettán a negatívnak megfelelő kép keletkezik, amely kézzel könnyen gravírozható, azaz ebben az esetben egyszerűen mélyebbre szúrjuk 80