97709. lajstromszámú szabadalom • Légpárnás elem

gummiból álló (17) réteget zárják közbe; a (15) külső és (16) belső burkolat tömör és rugalmas gummiból való. A (12) lég­tömlő olyan formában van vulkanizálva, 5 hogy keresztmetszete nagyjából szívala­kot (2. ábra) mutat. A tömlőhöz tartozó légszelepet a rajz nem tünteti fel, mivel a találmány tárgya erre nem vonatkozik, de .természetes, hogy a levegőnek a töm-10 lőbe való bejuttatására vagy kieresztésére szükség van valamilyen légszelepre. A (6) mag és a (10) burkolat között textilanyagból készülő, gyűrűalakban kö­rülfutó (18) diafragma van elrendezve, 15 amely a mag alsó részének egyik oldalá­tól a másikig húzódik, a tömlő felső részét fedi és akár a maghoz, akár pedig a töm­lőhöz hozzá vulkanizálható. A mag és a légtömlő egymáshoz is vul-20 kanizálható, az utóbbi viszont a külső bur­kolathoz, azonban a különböző elemek­nek: a külső burkolatnak, a magnak, a diafragmának és a tömlőnek egymáshoz vulkanizálása el is mellőzhető. .25 A légtömlő és a magtest határos felü­letei, rendes viszonyok esetén., domború­homorú vonalban haladnak (1. ábra), a mag kipúposodó része benyúlik a légkam­rába és a határfelületek egymást meg-30 közelítőleg követik. Ha a légtömlőbe levegőt bocsátunk, ez a diafragmára, valamint a magnak ki­púposodó részére, kifelé, a külső burkolat irányába, valamint oldalvást ható nyo-35 mást gyakorol, úgy hogy a homorú-dom­borúság fokozatosan csökken, miután en­nek mértéke a nyomással fordított arány­ban áll. A tömlő felfúvásakor a mag anyagának eredeti ellenállása, Bb 1 clJcL ható 40 nyomás folytán, növekszik, úgyszintén növekszik az anyagában elrendezett apró cellákban foglalt levegőnek vagy gáznak eredetileg megvolt nyomása is. Eközben a (6) mag domborrí része vissza (befelé) 45 húzódik. Ilykép a mag rezisztenciája, ille­tőleg tömörsége, a légtömlővel szomszé­dos részen növekszik, ellenben a külső burkolat irányában fokozatosan csökken, minthogy a tömlő felfúvása folytán a (6) 50 mag domború részére gyakorolt nyomás ezt a részt tömöríti legerősebben. A szokásos légabroncsokkal szemben, amelyeknek rugalmassága nem változik, a találmány szerinti légpárnás elem ru-55 galmassága változékony, úgy hogy a ta­lálmány szerint készülő kerékabroncs ér­zékeny kisebb lökések esetén, elegendő ellenállással bír nagyobb lökések felvéte­lére, aránylagos rugalmasságot mutat közepesen erős lökésekkel szemben és ter- 60 mészetéből folyólag alkalmazkodik a kü­lönböző terhelésekhez. A (6) mag abban az övezetben, amely a (11) csík és a (18) diafragma közé esik, a felfúvott légtömlő hatása alatt jobban tö- 65 mörődik, mint a csík túlsó oldalán, mert a körülfutó nem engedékeny (11) csík kor­látozó hatást fejt ki. A (6) magban, a dia­fragma és a külső burkolat között, egy helyett több (11) csík is elrendezhető, vi- 70 szont a csíkok teljesen el is hagyhatók. Ha valamely idegen test, p. o. szög vagy kő, a külső burkolatot átfúrva, a (6) magba hatol be, akkor a mag anyaga nö­vekvő tömörsége folytán a behatolt ide- 75 gen testet kilökni igyekszik s ez a hatás még jobban érvényesül, ha a (11) csíkot alkalmazzuk. Ha azonban efféle idegen test a (6) magon mégis keresztüljutna a (12) tömlőhöz, úgy az ebben elrendezett 80 erősen ragadós, nem vulkanizált (17) gummiréteg önműködőlég nyújt segítsé­get, úgy hogy a tömlőből számbavehető légmenyiség nem szabadulhat ki. Ez a ha­tás különösen a tömlő felfúvott állapotá- 85 ban érvényesül, amikor is ez erősen raga­dós (17) gummiréteget, annak következté­ben, hogy az eredeti domború-homorú helyzet a tömlő felfúvása folytán válto­zást szenved, erős oldalnyomás tömöríti. 90 A légkamra külső felülete ugyanis a fel­fúvás folytán megkisebbedik, ennélfogva a légkamra falai erős oldalnyomás alá kerülnek. A (12) tömlő olykép van vulkanizálva, 95 hogy annak keresztmetszete, ha a tömlő­ben foglalt levegő nyomása a légkört nem haladja túl, a 2. ábra szerinti alakot mu­tatja. Ennek az a célja, hogy a tömlő anyaga ne legyen kitéve a felületének ki- 100 terjedésével kapcsolatos feszítő igénybe­vételeknek, ellentétben a normális kör­keresztmetszetű szokásos tömlőkkel, ame­lyek felfiijt állapotban kiterjedésük okozta feszítő igénybevétel alatt állanak. A rajz- 105 nak 1. ábráján a szaggatott vonal a töm­lőt fel nem fújt állapotban jelzi, míg a 2. ábrán a szaggatott vonal a tömlőnek teljesen felfújt állapotban elfoglalt hely­zetét mutatja, amikor annak homorú- 110 domború része lényegileg egyenes vo­nalba megy át. A (12) tömlő anyaga ek­kor a maximális oldalnyomás alatt áll, úgy hogy tömörsége fokozódik, likacsos­sága úgyszólván eltűnik, minek folytán a 115 sérülések okozta lyukak elzáródnak, amit a (17) réteg ragadós anyaga még telje­sebbé tesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom