97689. lajstromszámú szabadalom • Elektromos orsóhajtómű a süvegcérnázó eljáráshoz

Megjelent 1929. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI S^Hí SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91689. SZÁM. — XIVa/1. OSZTÁLY. Elektromos orsóhajtómű a süvegcérnázó eljáráshoz. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft Frankfurt a/M. Bejelentés napja 1927. évi október hó 3-ika. Német elsőbbsége 1926. évi november hó 12-ike. Ismeretes a süvegfonó-, illetve cérnázóeljárásnál a gombolyítócséve mechanikai meghajtása. Zsinórral vagy szalaggal hajtott korong meghosszabbításával alkotja a 5 íonalcséve tartóhüvelyét. A korong és a csévehüvely a süvegorsó „helytálló tengelye" körül forognak, mely a külső üreges orsó forgómozgásánál ágyazócsap gyanánt szolgál. Ezen a viszonyon semmit 10 sem változtat az, hogy a süvegorsó és a külső üreges orsó a fel- és lefelé haladó gömbölyítő mozgásnak megfelelően a tengely irányában egymáshoz képest eltolódnak. 15 A süvegcérnázóeljárás célszerű alkalmazása, különösen mesterséges szálaknál, az üreges orsó oly magás fordulatszámait követeli meg, amelyek mechanikai meghajtással megbízható módon már nem ér-20 hetők el. Ezért megkísérelték az addig mechanikai úton meghajtott külső üreges orsónak ismeretes módon való elektromos meghajtását, amennyiben pl. annak alsó végére egy kis elektromotor rotorját sze-25 relték fel. Ez a kísérlet azonban nem sikerült a két orsónak erős rázkódtatásai és rezgései miatt. Az eddiginél nagyobb tömeggel terhelt üreges orsó bizonyos engedékeny beállítást és ágyazást kíván meg, 30 amelyet azonban a rajta egész hosszában csúszóan átvezetett süvegorsó lehetetlenné tesz. Ismeretes, hogy ezt a nehézséget azzal hárították el, hogy a süvegorsót az elektromosan meghajtott üreges orsótól 35 egészen függetlenül ágyazták, és egész hosszában megfelelően méretezett légrés fenntartásával vezették keresztül az üreges orsón. Ilyen módon a forgó üreges orsó forgási tengelyének akadálytalan beállítását érték el s egyúttal meggátolták 40 a süveg megsérülését a kritikus forgási sebességeknél. A foganatosított elrendezés folyományaképpen azonban szükségessé válik, hogy a közvetlen érintkezés hiánya ellenére is 45 a külső üreges orsót és a belső süvegorsót egymáshoz képest megbízható módon és pontosan központosítsuk. Erre a célra a találmány szerint a süvegorsó vezetőhüvelye középdarabját alkotja egy külön 50 központosító testnek, amely az üreges orsó motorjának központosítógyűrűjével az orsóágy közös hornyába van beeresztve és ezzel a horonnyal szemben merevítve. A találmány foganatosítási példáját a 55 mellékelt rajz függőleges metszetben mutatja. Itt látjuk a belső, csak hosszirányban mozgatható (a) orsót és a külső forgó (b) üreges orsót. A (b) orsó felső részén a fonalcséve (k) tartóhüvelyévé van kibö- 60 vítve, míg alsó részén a (c) elektromotor van megerősítve. Az üreges orsó a motorház (d) csapágypajzsában forog, amelynek az (e) fémmembrán módot nyújt a mótor és az üreges orsó bizonyos rugal- 65 mas beállítására és ágyazására. Ettől az ágyazástól teljesen függetlenül és térbelileg elkülönítve van vezetve az üreges orsó alatt fekvő (i) hüvelyben az (a) súvegorsó [a reáhúzott (1) süveggel]. Hogy ennek el- 70 lenére mindkét orsó egymáshoz képest megbízhatóan központosíttassék, az (i) hüvely a (h) központosító szerv egy részét alkotja és azt a mótor (f) központosító gyűrűjével együtt beeresztjük az orsó- 75 ágyazás egy közös hornyába, amelyhez képest mindkét részt a (g) szorítógyűrüvel csavarok segítségével merevítjük.