97592. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet járművek légabroncs-sérüléseiből származó balesetek elhárításárta

— 3 — mazását mutatja, melyeknél a légabroncs a kerékkoszorún átjáró csavarokkal meg­erősített keréktalp segélyével van felsze­relve; a 5 6. ábra a mankókeréknek fából vagy öntött vasból készült kerékkoszorúval kapcsolatban való kiképzését, a 7. ábra drótküllős kerék esetére való ki­képzését, a 10 8. ábra pedig tárcsás kocsikerék ese­tére való kiképzését szemlélteti; a 9. ábra a légabroncsot közrefogó kettős mankókerékkiképzést szemléltet részleges metszetben; a 15 10. ábrán rávulkanizált tömör gumiré­teggel ellátott mankókeréknek egy rész­lete látható; a 11. ábra a mankókeréknek könnyen le­vehető kiképzését szemlélteti; a 20 12. ábrán az alább leírandó módon me­revített mankókeréknek részleges met­szete látható. Az 1. ábrán a szakadozottan jelölt (x) kör a rendes, ép légabroncs külső kerüle-25 tét jelenti, az ugyancsak szakadozottan jelzett (y) kör pedig a defektus esetén ösz­szelapult pneumatik külső átmérőjének felel meg. Mint az ábrából látható, a ta­lálmány szerinti (a) mankófelület a ma-30 gassági helyzet tekintetében az (x) és (y) körök között célszerűen az (x) körhöz kö­zelebb van elhelyezve. Egyébként az (a) mankófelületet, melyet a feltüntetett eset­ben sima szegmens alkot, a szektoralakú 35 (b) pajzs hordja, mely a (c) fejrésznél (pl. hüvelynél) fogva a járműváznak a pneu­matikkerék közelében elhelyezett részére, pl. csapra, vagy a mellső kerekeknél a mellső keréktengelyre van helytállóan fel-40 szerelve. Az egészet a (d) borda merevíti (2. ábra). A 3. ábra szerint a mankófelületet (e) görgők alkotják, melyek két egymással pár­huzamos (b) pajzsrész között (melyek kö-45 zül csak az egyik van feltüntetve) forgat­hatóan vannak ágyazva. A görgőket rúgós ágyazással láthatjuk el, vagy pedig a (b) pajzsokat függeszthetjük fel rugalmasan. A 4. ábra oly foganatosítási alakot mu-50 tat, melynél valamely elhasznált lég­abroncsnak ép (f) részletét hasznosítjuk mankófelület gyanánt, mely célból a pneumatik ezen (f) szegmensét mindkét végén, pl. sugárirányban elmetszük és 55 oly kettős (b) pofa közé fogjuk be, mely, alsó végén, egy-egy lapos (h) hüvely­résszel vagy szelencével van ellátva. A be­fogást természetesen eltömítéssel kombi­náljuk. A két (b) pofa tetszőleges módon van egymással összekötve és az egészet a 60 (g) középborda merevíti. Megjegyzendő, hogy úgy az 1., mint a 4. ábra szerinti foganatosítási alakoknál az alsó felület bármely a célnak megfelelő oly réteggel vonható be, mely szükség ese- 65 tén, a többi kerékkel összhangban a jármű kellő haladását biztosítja. Az 5. ábra szerint a mankófelület min­denekelőtt a teljes köralakú (a) gyűrű gyanánt van kiképezve, melynek szélei 70 (n) dudorrá vannak visszahajlítva, mely egyrészt szükség esetén, vagyis a talajra való felfekvése esetére simább haladást, másrészt pedig nagyobb tehetetlenségi nyomatékot, vagyis a hajlítás ellen na- 75 gyobb- szilárdságot biztosít. E foganatosí­tási alak egyúttal az (a) mankókeréknek a légabroncsos kerékkel való összekötte­tését is szemlélteti és pedig oly típusú ke­rekek esetére, melynél a légabroncs be- 80 fogására szolgáló (i) keréktalp a függé­lyes síkban lévő és a (p) kerékkoszorú ol­dallapjára felfekvő lapos (j) gyűrűből álló toldattal van ellátva és az egésznek a ke­rék koszorújára való felszerelése az emlí- 85 tett (j) gyűrűn és magán a kerékkoszorún harántirányban átjáró (k) csavarorsók segélyével történik. A találmány szerint a légabroncsos keréknek az (a) mankó­kerékkel való egyesítése céljából a (k) 90 csavarorsókat meghosszabbítjuk és a kerékkoszorú, valamint az (a) mankókerék között a (k) csavarorsókat a szilárdító és távolságbiztosító (1) vastagításokkal lát­juk el. Az (a) mankókerék belső oldalán 95 a csavarorsók ismét vékonyodnak és a mankókereket az (m) csavaranyák segé­lyével feszítjük hozzá a légabroncsos ke­rékhez. A 6. ábra a találmány szerinti (a) 100 mankókeréknek oly járműkerekekkel való egyesítését szemlélteti, melyeknél a (p) kerékkoszorú fából vagy öntött vasból készül. Ez esetben az (a) mankókereket az (i) keréktalpnak befelé eső meghosszab- 105 bítása gyanánt, a keréktalppal egy darab­ban képezzük ki. A 7. ábra egészen hasonló kiképzést mutat drótküllős járműkerekek esetére; a különbség csak annyi, hogy az (i) keréktalp, mely itt a szokásos módon 110 az (r) drótküllők külső végeinek befoga­dására is, tehát egyúttal kerékkoszorú gyanánt szolgál, vastagabbra képezendő ki, mint az előbbi esetben. Megjegyzendő még, hogy öntöttvasból álló kerékkoszorú 115 esetén az (s) mankókerék akár a 6. ábra szerint, az említett módon a keréktalppal, akár pedig a 7. ábra módjára a kerék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom