97592. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet járművek légabroncs-sérüléseiből származó balesetek elhárításárta

— 3 — mazását mutatja, melyeknél a légabroncs a kerékkoszorún átjáró csavarokkal megerősített keréktalp segélyével van felszerelve; a 5 6. ábra a mankókeréknek fából vagy öntött vasból készült kerékkoszorúval kapcsolatban való kiképzését, a 7. ábra drótküllős kerék esetére való kiképzését, a 10 8. ábra pedig tárcsás kocsikerék esetére való kiképzését szemlélteti; a 9. ábra a légabroncsot közrefogó kettős mankókerékkiképzést szemléltet részleges metszetben; a 15 10. ábrán rávulkanizált tömör gumiréteggel ellátott mankókeréknek egy részlete látható; a 11. ábra a mankókeréknek könnyen levehető kiképzését szemlélteti; a 20 12. ábrán az alább leírandó módon merevített mankókeréknek részleges metszete látható. Az 1. ábrán a szakadozottan jelölt (x) kör a rendes, ép légabroncs külső kerüle-25 tét jelenti, az ugyancsak szakadozottan jelzett (y) kör pedig a defektus esetén öszszelapult pneumatik külső átmérőjének felel meg. Mint az ábrából látható, a találmány szerinti (a) mankófelület a ma-30 gassági helyzet tekintetében az (x) és (y) körök között célszerűen az (x) körhöz közelebb van elhelyezve. Egyébként az (a) mankófelületet, melyet a feltüntetett esetben sima szegmens alkot, a szektoralakú 35 (b) pajzs hordja, mely a (c) fejrésznél (pl. hüvelynél) fogva a járműváznak a pneumatikkerék közelében elhelyezett részére, pl. csapra, vagy a mellső kerekeknél a mellső keréktengelyre van helytállóan fel-40 szerelve. Az egészet a (d) borda merevíti (2. ábra). A 3. ábra szerint a mankófelületet (e) görgők alkotják, melyek két egymással párhuzamos (b) pajzsrész között (melyek kö-45 zül csak az egyik van feltüntetve) forgathatóan vannak ágyazva. A görgőket rúgós ágyazással láthatjuk el, vagy pedig a (b) pajzsokat függeszthetjük fel rugalmasan. A 4. ábra oly foganatosítási alakot mu-50 tat, melynél valamely elhasznált légabroncsnak ép (f) részletét hasznosítjuk mankófelület gyanánt, mely célból a pneumatik ezen (f) szegmensét mindkét végén, pl. sugárirányban elmetszük és 55 oly kettős (b) pofa közé fogjuk be, mely, alsó végén, egy-egy lapos (h) hüvelyrésszel vagy szelencével van ellátva. A befogást természetesen eltömítéssel kombináljuk. A két (b) pofa tetszőleges módon van egymással összekötve és az egészet a 60 (g) középborda merevíti. Megjegyzendő, hogy úgy az 1., mint a 4. ábra szerinti foganatosítási alakoknál az alsó felület bármely a célnak megfelelő oly réteggel vonható be, mely szükség ese- 65 tén, a többi kerékkel összhangban a jármű kellő haladását biztosítja. Az 5. ábra szerint a mankófelület mindenekelőtt a teljes köralakú (a) gyűrű gyanánt van kiképezve, melynek szélei 70 (n) dudorrá vannak visszahajlítva, mely egyrészt szükség esetén, vagyis a talajra való felfekvése esetére simább haladást, másrészt pedig nagyobb tehetetlenségi nyomatékot, vagyis a hajlítás ellen na- 75 gyobb- szilárdságot biztosít. E foganatosítási alak egyúttal az (a) mankókeréknek a légabroncsos kerékkel való összeköttetését is szemlélteti és pedig oly típusú kerekek esetére, melynél a légabroncs be- 80 fogására szolgáló (i) keréktalp a függélyes síkban lévő és a (p) kerékkoszorú oldallapjára felfekvő lapos (j) gyűrűből álló toldattal van ellátva és az egésznek a kerék koszorújára való felszerelése az emlí- 85 tett (j) gyűrűn és magán a kerékkoszorún harántirányban átjáró (k) csavarorsók segélyével történik. A találmány szerint a légabroncsos keréknek az (a) mankókerékkel való egyesítése céljából a (k) 90 csavarorsókat meghosszabbítjuk és a kerékkoszorú, valamint az (a) mankókerék között a (k) csavarorsókat a szilárdító és távolságbiztosító (1) vastagításokkal látjuk el. Az (a) mankókerék belső oldalán 95 a csavarorsók ismét vékonyodnak és a mankókereket az (m) csavaranyák segélyével feszítjük hozzá a légabroncsos kerékhez. A 6. ábra a találmány szerinti (a) 100 mankókeréknek oly járműkerekekkel való egyesítését szemlélteti, melyeknél a (p) kerékkoszorú fából vagy öntött vasból készül. Ez esetben az (a) mankókereket az (i) keréktalpnak befelé eső meghosszab- 105 bítása gyanánt, a keréktalppal egy darabban képezzük ki. A 7. ábra egészen hasonló kiképzést mutat drótküllős járműkerekek esetére; a különbség csak annyi, hogy az (i) keréktalp, mely itt a szokásos módon 110 az (r) drótküllők külső végeinek befogadására is, tehát egyúttal kerékkoszorú gyanánt szolgál, vastagabbra képezendő ki, mint az előbbi esetben. Megjegyzendő még, hogy öntöttvasból álló kerékkoszorú 115 esetén az (s) mankókerék akár a 6. ábra szerint, az említett módon a keréktalppal, akár pedig a 7. ábra módjára a kerék-