97589. lajstromszámú szabadalom • Tisztítószer és eljárás annak előállítására

Megjelent 1929. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLY! Jnnfc SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 91589. SZÁM. — Xl/E. OSZTÁLY. Tisztítószer és eljárás annak előállítására. Ingusz Zsigmond vegyészeti gyáros Budapest. Bejelentés r.apja 1928. évi szeptember bó 26-ika. Az eddigi intenzív hatású tisztítószerek­nek, különösen a marólúgoknak tudvalevő­leg az a legfőbb hátránya, hogy az emberi szervezetre mérgező, a fehérneműekre pe-5 dig roncsoló hatásúak. Ezért már legkülön­bözőbb pótanyagaikat hozták javaslatba, ezek azonban, amennyiben a lefokozott maróhatás folytán nem mérgező hatásúak, nem is fejtenek ki kellő tisztító hatást, 3 másrészt pedig a kezelésük, különösen a csomagolás és adagolás tekintetében cél­szerűtlen, illetve körülményes. Nevezetesen többé-kevésbbé maróhatású és szilárd hal­mazállapotú tisztítószerek esetén, melyeket j közönséges csomagokban pl. papírcsoma­gokban hoznak forgalomba, a csomag ki­maródik, míg a folyékony tisztítószereket üvegben, tehát törékeny tartályokban kény­telenek forgalomba hozni. Mindezen tisz­) títószereknek közös hátránya pedig az, hogy a felhasználás alkalmával az ada­golásuk pontatlan. A találmány kettős főcélja már most az, hogy egyrészt a mérgező hatás elkerülése , mellett intenziven ható, sőt az eddigi erős tisztítószereket felülmúló hatású és más­részt célszerűen csomagolható és kezel­hető, különösen pedig pontosan adagol­ható tisztítószert létesítsünk. A találmánynak az első főcél eléré­sét tehetővé tevő alapgondolata az, hogy ahelyett, hogy bizonyos mennyiségén túl önmagában mérgező hatású egyetlen tisz­títószerből többet vennénk, inkább több­féle szer mindegyikének az eddiginél kisebb mennyiségét alkalmazzuk. Ezzel elérjük azt, hogy a bár egyenként kisebb mennyi­ségű, de több tisztítóanyag folytán a tisz­títóhatás összegeződvén, az eddigi erős (de mérgező) hatású tisztítószerekével legalább is azonos hatás létesül, ugyanakkor azon­ban (a gyógyszerekhez hasonló ismeretes módon) a mérgező hatás bizonyos esetek­ben nem összegeződik. így pl. a legerősebb lúg, a marónátron esetén az előírás sze- 45-rint alkalmazható maximális mennyiség 5 O/O, melynél kisebb mennyiség esetén azt egyéb tisztítóanyagokkal is kombinálhat­juk. Az említett második főcélt azzal érjük el, 50 hogy a tisztítóanyag vagy anyagok olda­tait kötő, illetve töltőanyagok hozzáadásá­val akként sűrítjük, hogy homogén pép­szerű masszát nyerünk, mely egyszerű dobozokban hozható forgalomba és a fel- 55. használás alkalmával kanalazható, vagyis pontosan adagolható. A magukban véve ismeretes tisztítóanya­gokat, pl. szappant, kristály vagy ammo­niákszódát, esetleg vízüvegben oldott maró- 60 lúgot (marónátron esetén legfeljebb 5<Vo-ot) és azok keverési arányát akként választ­juk meg, hogy összetett, fokozott habzó ha­tást érünk el, ami (minthogy a hab tudva­levőleg a leválasztott szenny hordozója) 65 gyors és könnyű tisztítást biztosít. A hígított marószereknek sűrített, össze­tartó, többé-kevésbbé pépszerű masszává vaió alakítására szolgáló kötő, illetve töltő­anyagok (pl. zsiradékban oldott gyanta és 70 csontenyv), illetve azok keverési arányá­nak változtatásával a masszának oldódási képességét és ezzel homogén konzisztenciá­ját szabályozhatjuk. A találmány szerinti tisztítómassza elő- 75 állításának célszerű foganatosítási példája a következő: 1 s. r. szappant 10 s. r. forró vízben ol­dunk és forrás közben 2 s. r. kristály­vagy ammoniákszódát adunk hozzá. Külön 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom