97545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabadon fekvő sineknek összehegesztés útján vaó egyesítésére

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÖSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91545. SZÁM. — V/l. OSZTÁLY. Eljárás szabadon fekvő síneknek összehegesztés útján való egyesítésére. Elektro-Thermit G. m. b. H. Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1928. évi május hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi junius hó 4-ike. Míg kövezetbe vagy kavicsolásba beágyazott közúti vasúti síneknek összehegesztés útján, végig való egyesítése manapság általánosan szokásos, addig a sza-5 hadon fekvő sínek hosszú szakaszainak helyenként hevederes sínkötósek beiktatása nélküli összehegesztését aggályosnak tartják, mert az efajta sínek a közvetlen napbesugárzás hatására, valamint a ke-10 mény téli hideggel szemben, védő beágyazás híjján, sokkal nagyobb hőmérsékleti ingadozásoknak vannak alávetve, mint a beágyazott sínek. Ennek következtében e síneknek a hegesztés útján történő végig 15 való egyesítés esetén megfelelőeri nagyobb húzó- vagy nyomóerőket kellene felvenniük. Ezeket a húzó és nyomóerőket megengedhető határok közt tarthatnók a sínszálakban, ha mindig közepes légköri vagy 20 külső hőmérsékletnél hegeszthetnénk, úgyhogy a fellépő legmagasabb légköri hőmérséklet ugyanannyi fokkal esnék a hegesztési munka alkalmával fennálló légköri hőmérséklet fölé. mint amennyivel a 25 fellépő legalacsonyabb külső hőmérséklet a hegesztési munka alkalmával fennálló külső hőmérséklet alá esik. Az európai klímánál, a szabadon fekvő sínek tekintetében nagy napmelegnél, 30 maximálisan 60° C-ig terjedő sínhőmérsékletteL a legnagyobb hidegnél pedig 20° C legalacsonyabb sínhőmérséklettel kell számolnunk, úgyhogy összesen 60+ 20=80 hőmérsékleti különbség léphet fel. 35 Ha gyakorlatilag lehetséges volna, hogy mindig 20° C külső hőmérsékletnél hegeszszünk, akkor ezen, a sínek feszültségmentességét biztosító hőmérséklet fölé illetve alá, legfeljebb 40°-kai melegedhetne fel 40 illetve hűlhetne le a sín. A legnagyobb axiális feszültség, mely a síneknek összehegesztés útján végigmenő egyesítésénél hőmérsékletváltozás folytán léphetne fel, a hőmérséklet hosszváltozás és a rugalmas hosszváltozás ismert törvé- 45 nyei szerint, 40 X 22 = 880 kg pro cm2

-t tenne ki. A gyakorlatban azonban nem végezhetjük el a hegesztési munkákat pontosan meghatározott sínhőmérsékletnél, mert bi- 50 zonyos közepes léghőmérséklet bevárásánál igen kevés idő maradna a munkálatok elvégzésére. A sínek mesterséges felhevítése sem jöhet tekintetbe, mert ez igen körülményes volna. 55 A találmány szerinti eljárás ezeket a hátrányokat azzal küszöböli ki, hogy a hegesztésnél aszerint, hogy a mindenkor fennálló hőmérséklet a közepesen felül vagy alul van, a sínszálakban nyomó- 60 vagy hiizófeszültségeket idézünk elő. A gyakorlati kivitelnél a sínek összehegesztését célszerűen két munkamenetben végezzük el, ahol is az első munkamenetben mindig csak korlátolt, pl. krlb. 150 m. 65 hosszú síneket hegesztünk össze a szokásos módon, melyek között egyelőre még hevederrel borítandó illesztési hézagot hagyunk meg. A második munkamenetben azután a megmaradt illesztési hézagot ösz- 70 szehegesztjük, miközben nyomó- és húzóerőket idézünk elő a sínszálakban, mely erőket az éppen uralkodó léghőmérsékletnek megfelelően akként kell megszabni, hogy a sínek a légköri középhőmérséklet- 75 nél feszültségmentessé váljanak. Minthogy gyakorlatilag bizonyos nehézségekkel jár a sínszálakban igen nagy nyomóvagy húzóerőket előidézni, ezért a második munkamenetben rendkívül magas 80