97537. lajstromszámú szabadalom • Felgombolyító cséve műselyem-fonógépekhez és eljárás annak előállítására

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97537. SZÁM. — XI Ya 1. (Xl/b.) OSZTÁLY. Felgombolyító cséve műselyem-fonógépekhez és eljárás annak előállítására. The Anode Rubber Co. (England) Ltd London. A bejelentés napja 1927. évi november hó 23-ika. A műselyem előállítására szolgáló fonógépek felgombolyító csévéi rendesen vékonyfalú, lyukgatott hengerekből állanak, melyek lynkgatása arra szolgál, hogy 5 a nedves utókezelés alkalmával a víz a selymet minden oldalról érhesse. Ezen csévék -kel szemben azon követelmények állanak fenn, hogy csekély súly és aránylag csekély falvastagság mellett a csévék nagy 10 szilárdságot nyújtsanak alakváltozással szemben, mert a csévéknek pontos, hengeres alakjukat meg kell őrizniök. Emellett a csévéknek oly anyagból kell állaniok, mely a műselyem gyártásánál tekintethető jövő vegyszerekkel szemben ellentálló, selymen foltokat nem okoz és tökéletesen sima felületű, mert még kis durvaságok vagy élek is könnyen megsértik a még nedves és rendkívül érzékeny műselyemszálat, 20 illetve ennek felületéből szálakat tépnek, vagyis a szálat borzolják. Különösen nehéz a lyukgatott csévéli lyukainak széleit a kellő simasággal ós legömbölyítéssel előállítani. A találmány tárgya már most oly cséve, amely mindezen feltételeket kielégíti, amennyiben a cséve csekély falvastagság és csekély súly mellett rendkívül nagy ellenállóképességet tanúsít vegyi és me-30 chanikai befolyásokkal szemben, ezenkívül pedig tökéletesen sima felületű és a lyukak szélein tökéletesen le van gömbölyítve. A találmány szerinti cséve vékonyfalú 35 lyukgatott fémbetétből áll, mely a lyukszegélyeket lekerekítve, burkoló, varratmentes kaucsukbevonattal van ellátva. Ezen csévék előállítása úgy történik, hogy a fémbetétet alkotó lyukgatott fémlemezhengerre oly vizes kaucsukdiszper- 40 zióból, amelybe a keménygummi képzéséhez szükséges kénmennyiség van keverve, a kaucsukot és kenet, a kaucsukdiszperzióba kevert esetleges egyéb adalékanyagokkal (pl. töltőanyaggal, festékkel, acce- 45 lerátorokkal) együtt leválasztjuk, a bevonatot megszárítjuk, vulkanizáljuk és kifényesítjük. Fémbetét gyanánt a legcélszerűbben vékony vas- vagy acéllemezt használunk. A 50 leválasztásra pl. oly diszperzió alkalmas, amely 30% összes szárazanyag mellett 100 súlyrósz kaucsukra 50 súlyrész kenet tartalmaz. A leválasztás egyszerű mártással is történhetik, amidőn a kaucsuknak a 55 kellő vastagságú rétegben való lerakodását egyszeri mártással pl. olyként érhetjük el, hogy a fémbetétet koaguáló hatású réteggel vonjuk be a mártás előtt. Ily réteg célszerűen klórkálciumot tartalmazó gela- 60 tin-bevonatból állhat. A legcélszerűbben azonban a leválasztást elektroforetikus úton végezzük. Ez utóbbi esetben célszerű a vasból álló betétet vékony elektrolitikus cinkbevonattal ellátni. Célszerűen használ- 65 hatunk aluminiumbetétet is, amelyet az esetben, ha a leválasztást elektroforetikus úton végezzük, célszerű cink- vagy kádmiumbevonattal ellátni. Az ilyként előállított csévék lyukainak 70 szélei kitűnően le vannak gömbölyítve, a cséve felülete sima és jól polírozható. A kaucsuk mindennemű vegyi és mechanikai igénybevételnek jól ellenáll, nem kopik, alakját megtartja és egyrészről a fémbetét 75 folytán nagy szilárdságú, másrészről pedig