97535. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép elektromos izzólámpák és kisütőcsövek csavarvonalú izzószálainak előállítására

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97535. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Eljárás és gép elektromos izzólámpák és kisütőcsövek csavarvonalú izzószálainak előállítására. Patent-TreuhancL-Gesellscliaft für elektrische Glíihlampen m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi november hó 2-ika. Elektromos izzólámpák és kisütőcsövek előállításánál nehezen olvadó fémből, különösen wolframból készült csavarvonalú izzószálakat nagy mennyiségben használ-5 nak fel. Szükséges, hogy ezek a szálak, amelyek mindig aránylag vékony, sőt legtöbbször igen ftnom huzalból állnak, a legnagyobb pontossággal készüljenek, még pedig különösen a belső átmérőnek, a me-10 netek távolságának és a feltekercselt szál vastagságának kell a csavarvonalú szál minden helyén oly egyenletesnek lennie, amennyire csak lehetséges. Ezen méretek eltérései a szál különböző helyein rend-15 kívül csekélyek lehetnek, úgyhogy még a legpontosabb mérésekkel sem észlelhetők és mégis nyilvánvalóan a lámpa viselkedésében beálló rendkívüli ingadozások okát képezik, különösen, ami az égési időtarta-20 mot illeti. A szálakat tudvalevőleg úgy állítják elő, hogy a huzalt közönséges vagy magas hőmérsékletnél egy, legtöbbnyire hossza irányában tovamozgatott magdrótra teker-25 cselik, vagy pedig hossztengelye körül forgó tövisre vagy magdrótra csévélik, amikor is legtöbbnyire a csévélőszerkezet mozog tova. Mind a két esetben eddigelé a feltekercselendő huzalt hossza irányában 30 aránylag erősen megfeszítették, főleg oly célból, hogy a huzalnak a tövisre való feltekercselésénél vagy felcsévélésénél a menetek távolságának megváltozását lehetetlenné tegyék. 35 A találmány alkalmazásával a menettávolságok káros megváltozását a tekercselésnél, illetve csévélésnél sokkal nagyobb biztonsággal küszöböljük ki. Ezt azáltal érjük el, hogy a tekercselendő huzalt feltekercselés közben elegendő erősen rászorított 40 tartószerkezeteken visszük keresztül, vagyis a tekercselés helyénél szorosan a tövishez vagy a magdróthoz nyomjuk. Ezt a nyomást pl. súllyal vagy rúgóval terhelt szorítópofák fejthetik ki. A szorítópofák nyo- 45 mását pl. a rájuk ható rugók vagy súlyok szabályozása által a tekercselendő huzal vastagságához képest célszerűen beállíthatóvá tesszük. A pofákat oly lágy anyagból képezhetjük ki, hogy a tekercselendő hu- 50 za.1 használat alkalmával a pofákban vezetékvájatot vágjon magának. így pl. wolframhuzal esetében a pofákat célszerűen sárgarézből készítjük. A pofákat esetleg még használatbavételük előtt el lehet látns 55 vezetékváj attal, pl. azáltal, hogy a huzalt lágy acélpofákba sajtoljuk, amelyeket azután megedzünk. A csévélő- vagy tekercselőszerkezeteken gyakran alkalmazott huzalvezetékek ennél az eljárásnál nem sze- 60 repelnek, mert azok a mag felé eső irányban nem fejtenek ki nyomást. Azt találtuk, hogy az új eljárással igen egyenletes, csavarvonalú wolframszálakat és az izzólámpák égetésénél hosszú időtartamot 65 érünk el. Hogy a szálmenetek egyforma távolságával szemben támasztott legmesszebbmenő követelményeknek is eleget tegyünk, a huzalra pl. a huzalt szolgáltató cséve fő- 70 kezése útján a huzal hossza irányában ismert módon, esetleg még mérsékelt húzást is fejthetünk ki. Minthogy azonban már a huzalnak a tövisre való szorítása és eset-