97465. lajstromszámú szabadalom • Padlófényesítő készülék dörzskerék segélyével hajtott és az utóbbihoz rugóhatás alatt odaszoruló, korongalakú kefékkel

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97465. SZÁM. — XVIII a. OSZTÁLY. Padlófényesítő készülék dörzskerék segélyével hajtott és az utóbbihoz rúgóhatás alatt odaszoruló, korongalakú kefékkel. Cyklop Aktiengresellschaft Schafí'hausen. A bejelentés napja 1928. évi április hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi május hó 2-ika. A találmány a padlófényesítő készülékek ama fajtájára vonatkozik, amelynél a korongalakúan kiképezett kefék hajtása dörzskerék segélyével történik, amelyhez 5 a kefetartók kerületei rúgóhatás alatt szorulnak oda. A találmány tárgya a kefetartóknak az eddigiektől eltérő, nevezetesen oly ágyahogy igen egyszerű alakzatra te-10 szünk szert, mely ezenkívül nincsen alávetve annak, hogy a hajtás porlerakódások következtében, vagy a keféknek egyenlőtlen padlón beálló nyomóhatásai folytán hatástalanná váljék, és mely továbbá a 15 dörzshajtásnak igen kényelmes kikapcsolását teszi lehetővé arra az esetre, ha a készüléket sajátos kiegészítés mellett, padlófényesítő készülék helyett porszívó gyanánt akarjuk használni. 20 A mellékelt rajzon a találmány szerinti készüléknek példaképem megoldási alakja van feltüntetve, ahol is jobb áttekinthetőség kedvéért a korongalakú kefetesteket és kefetesttartókat csupán eredményvona-25 lak jelzik. Az 1. ábra a készülék alulnézete. A 2. ábra metszet az 1. ábrának II—II vonala szerint. A 3. ábra metszet az 1. ábrának III—III 30 vonala szerint. A 3. ábrán egyúttal eredményvonalakkal oly alzat van jelezve, melyet a készüléknek porszívóvá való átalakításánál használunk. 35 A korongalakú (a) kefék magábanvéve ismert módon oldhatóan vannak az ugyancsak korongalakú (b) tartókban megerősítve, melyek azokat körülvevő gummigyűrű vagy hasonló elem révén a (c) dörzskerékhez vagy csaphoz szorulnak, 40 melyet a készülék fel nem tüntetett felső részében elrendezett elektromotor hajt. A kefetartók (d) karokon vannak ágyazva, melyeket az (e) rúgó a (b) kefetartóknak a (c) dörzskerékhez való oda- 45 szorítása mellett egymás felé húz. A találmány szerint a (d) tartókarok közösen az (f) tengelyre vannak csuklósan felszerelve, mely a keféket körülfogó (g) tokrész fenekétől nyúlik lefelé és szabad 50 végén újból egy (h) lemezben van ágyazva, mely felhajlított (h1

) lebbentyűknél fogva a (g) tok vastagított falainak (h2

) hasítéka iba van beágyazva és az (f) csuklótengellyel szegecsszerű zömökölés révén van 55 összekötve. A (g) tok fenekével szemben a (d) tartókarok a tokfenék lapos (i, k) toldatai révén (1. és 2. ábra) vannak megtámasztva. Egyebekben a tartókaroknak nincsen külön horonyvezetékük stb., miért 60 is a kefék forgása közben bőségesen felkavart por a tartókarok rezgésének körzetében nem talál lerakodási pontokat, melyeknél fogva az a kefetartók rezgését és ezzel azoknak a dörzskerékhez való, állán- 65 dóan hatékony odaszorulását vagyis a keféknek mindig hatásos hajtását meggátolná. A tartókarok csuklószemei közé a por nem hatolhat be. A tartókarok lapos megtámasztása a csuklócsapokon való 70 széles felületű ágyazással és a csuklócsapoknak kétoldalú megtámasztásával egyetemben a (b) kefetartókorongokat a keféktől egyenlőtlen talaj esetén kiinduló nyomóhatások ellen akként biztosítja, 75 hogy a kefetartókorongok állandóan egész magasságukban szorulnak a dörzskerék-