97455. lajstromszámú szabadalom • Száraz szilárd egyenirányító amely különböző anyagok rétegeiből áll

Megjelent 1939. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97455. SZÁM. — VII g. OSZTÁLY. Száraz szilárd egyenirányító, mely különböző anyagok rétegeiből áll. Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrischen Gltihlampen m. í). H. Berlin. A bejelentés napja 1928. évi junius hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi julius hó 2-ika. Azt találtuk, hogy száraz szilárd egyen­irányítóknál, melyek különböző anyagok­nak több rétegéből állnak, az áram egyen­irányítása különösen jó hatásfokkal tör-5 ténik, ha ezen rétegek közül egyet vagy többet a réznek telítetlen halogénvegyüle­teiből vagy ilyenek keverékeiből, különö­sen rézjodürből (CuJ) készítjük. Annak oka, hogy ezen rézvegyületek az említett 10 célra különösen alkalmasak, talán abban rejlik, hogy azok elektromos vezetőképes­ségük tekintetében különleges helyzetet fog­lalnak el. Ezen vegyületek ugyanis az ára­mot fémek módjára vezetik, vagyis elek-15 tronvezetők, de mindamellett kifejezetten heteropoláris sószerű vezetőket képeznek (lásd E. Friedrich és W. Meyer «Zeitschrift für Elektrochemie, 32, 1926., 566.). A réz ismert oxidikus vegyületeivel szemben a te-20 lítetlen halogénvegyületeknek sokkal na­gyobb a vezetőképességük, ami által azok száraz egyenirányítók előállítására külö­nösen előnyösek. Ilyen egyenirányítókat rézjodür alkalma-25 zása mellett pl. úgy állíthatunk elő, hogy az áram bevezetésére szolgáló vörösréz­lemezre rézjodürből való lemezt fektetünk, erre valamely alkalmas vegyületet, pl. va­lamely oxidot, szulfidot vagy másfélét he-30 lyezünk és az egészet egy második fém­lemezzel fedjük le, mely az áram elveze­tésére szolgál. Az utóbb említett két lemezt vagy réteget célszerűen egyetlen testté egyesítjük, amennyiben a vegyületet az 85 áramot vezető lemezen állítjuk elő, így pl. ezüstből, ólomból vagy effélékből álló le­mezt ezüstjodid- (AgJ) vagy ólomjodid­réteggel (PbJ2 ) vonunk be. Ezen, az ezüst- vagy ólomlemezen előállított jód­vegyületeknek elektrolitos vezetőképessé- íö gük van, ahol is eldöntetlen maradhat, hogy a jelem esetben ezen elektrolitos veze­tőképességnek van-e valamilyen jelentősége, vagy pedig a réteg kizárólag szigetelő sze­repét játssza-e. Hasonlóképen a rézjodür- 15 lemezt is már előállításánál egy testté egye­síthetjük az áram vezetésére szolgáló vö­rösrézlemezzel. Ha egy ilyen lemezes el­rendezésnél, mely a fentiekben leírt mó­don pl. vörösrézből készült áramvezető le- 50 mezből, egy erre következő rézjodürlemez­ből vagy rézjodürrétegből és egy ezen fekvő jódozott ezüst- vagy ólomlemezből áll, a vörösréz és ezzel együtt a rézjodür a pozi­tív elektródát a jódozott ezüst- vagy ólom- 55 lemez pedig a nagativ elektródát képezi, akkor az elrendezés ellenállása rendkívül sokkal kisebb, mint az ellenkező esetben, amikor a vörösréz, tehát vele együtt a réz­jodür a negatív, a jódozott ezüst- vagy 60 ólomlemez pedig a pozitív elektróda. Már kis feszültségeknél is az egyik irányban százszor oly nagy ellenállást figyelhetünk meg, mint a másikban és ennek megfele­lően az új lemezes elrendezés váltakozó 65 áram rákapcsolásánál kitűnő egyenirányító hatást mutat. Könnyen beigazolható, hogy az egyen­irányítás a rézjodür és az elektrolitosan vezető vegyülettel bevont fém, pl. ezüst 70 vagy ólom között megy végbe, míg a vörös­réz és a rézjodür között az áramátmenet mindkét irányban egyenlő. Ebben a tekin­tetben lényeges különbség van tehát a ta­lálmány szerinti egyenirányító és az ismert 75 rézoxidulos egyenirányító között. Utóbbi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom