97414. lajstromszámú szabadalom • Hengerszékbe beépíthető töret-felbontó, illetve továbbőrlő szerkezet

Megjelent 1939. évi augusztus hó 38-én. MAGYAR KIRÁLYI jMraE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97414. SZÁM. — X/i. OSZTÁLY Továbbőrlő szerkezet hengerszékekhez. Szécsy Béla oki. főgépész Szentes. A bejelentés napja 1927. évi augusztus hó 3-ika. A malomiparban a hengerszékek tudvalevőleg az őrlési munkának három főfolyamatát végzik el és pedig: a töretést, vagyis a bxizának részekre aprítását, lehe-5 tőleg oly módon, hogy a héj a lisztes résztől legalább nagyjában elváljon, továbbá a feloldást vagy felbontást, vagyis a dara-és derceszemeséken lévő finomabb héjrészeknek az endospermiumtól való el-10 választását és végül a tulajdonképpeni őrlést, azaz a dara- és dercerészeknek lisztté őrlését. Ennek az aránylag körülményes és többszörös munkának teljes keresztülvitele azonban finomabb és leg-15 finomabb termékek előállítása esetére eddigelé csak aránylag igen költséges és nagyterjedelmű berendezések, nevezetesen több hengerszék, vagyis a hengerpároknak egész sorozata árán volt lehetséges. 20 Ennélfogva kisebb malmok, illetve kisebb gazdaságok az ismeretes sima (paraszt-) vagy legfeljebb félmagas őrlésre voltak kénytelenek szorítkozni, ami iigy a minőség, mint (részben az alább ismertetett 25 okokból) a darahozam rovására ment. A magas őrlésnél vagy műőrlésnél a hengerpároknak az említett többrendbeli munka megszabta nagy számát még szaporítja az a feltétel, hogy a héjtól meg is szaba-30 dított lisztes sejteknek nem szabad egyszeribe összezúzva lenniök, vagyis a még oly fehérre kiőrölt legfinomabb állapotú liszt sem felel meg a használat gyakorlati követelményeinek, ha a lisztes sejtek nem 35 épek, ha ú. n. töretliszt képződik. A találmány lényege már most mindenekelőtt azon a felismerésen alapszik, hogy az egyes magvakat tekintve, azok minden hengerpárnál tulajdonképpen csak 40 egyszer kerülnek a megmunkáló elemek hatása alá, vagyis a barázdált hengerek élei közé és pedig természetszerűleg csupán a két-két henger érintkezési pontjánál, illetve élénél, jóllehet ezen a ponton a hatás (a magnak nagyjából való össze- 45-törése, illetve összelapítása és ezzel a héj elválasztásának előkészítése) önmagában kielégítő. Ezt szem előtt ta,rtva a találmány szerint az első, törető hengerpárnak (illetve a műőrlésnél kívánt esetben az 50 egyes közbenső hengerpárok egy részének) megtartása mellett olyan, egészen kisterjedelmű kiegészítő szerkezetet alkalmazunk a hengerpárhoz, mely a megmunkáló felületet tetemesen megnöveli és a mag- 55 vakat több ízben hozza ugyanazon henger hatása alá, illetve lehetővé teszi azt, hogy ugyanazon hengerpár a maga körzetében az eddiginél összehasonlíthatatlanul nagyobb mennyiséget dolgozzon fel. Ezt a 60 találmány szerint azzal érjük el, hogy a hengerpár palástjának egy részét megmunkáló hengerköpenyrésszel vesszük körül, mely megmunkáló elemein kívül a terméket átbocsátó hézagokkal vagy nyí- 65 lásokkal is el van látva. A hengerköpenyegek megmunkálófelületei, melyek jórészt a töretet felbontó dörzsölési munkát és részben őrlési munkát végeznek, a találmány egyik foganatosítási alakja sze- 70 rint a hengerek alatt kifeszített erős szitából állanak (mely tehát természetszerűleg tartalmazza már a képződött daraszemcséket áthullajtó nyílásokat), míg egy másik kivitel szerint a hengerköpenyt külön- 75 álló és távolságbiztosító elemek közbeiktatásával egymással összefogott, kiélezett illetve fogazott lécekből vagy lamellákból állítjuk ősze, melyek között megfelelő átbocsátóréseket hagyunk vagy alkalmazha- 80'