97380. lajstromszámú szabadalom • Változtatható rövidzárási áramtranszformátor

kercsrészek egyik (d), illetve (e) vége az áramforrásra kapcsolandó (d, e) kapcsok­kal van összekötve, míg a (b1 ) és (b2 ) te­kercsrészek másik végei egymástól el van-5 nak különítve és a leágazási helyeken el­rendezett, oldható (f) kontaktus útján kapcsolhatók össze egymással. Aszerint, hogy az (f) kontaktus a (b1 ) és (b2 ) te­kercsrészeket az egyik vagy másik le-10 ágazási helyen kapcsolja össze, a (b1 ) te­kercsrész kisebb vagy nagyobb számú menete kapcsoltatik ki a primar áramkör­ből, mely menetek egyúttal a (b2 ) tekercs­rész megfelelő számú meneteivel helyette-15 síttetnek. Az (f) kontaktus áthelyezésével tehát nem a primár-menetek összszáma, hanem csupán a (b1 ) tekercsrész nagy fe­szültségesésű primar menetei számának a (b2 ) tekercsrész alacsony feszültségesésű 20 meneteinek számához való viszonya vál­tozik. A 2. ábrában feltüntetett megoldásnál a nagyobb feszültségesésű (b1 ) és a kisebb feszültségesésű (b2 ) primártekercsek a 25 vastestnek ugyanazon a szárán vannak elrendezve. Emellett a feszültségesés te­kintetében fennálló különbséget £L Z 9, kö­rülmény eredményezi, hogy míg a (b2 ) te­kercsek a (c) sekundiir tekercset kívülről 30 burkolják, addig a (b1 ) tekercsek a sze­kundar-tekercs hatáskörén kívül foglal­nak helyet. A (b1 ) primar-tekercsek azonban a vasmag jármain is elhelyezhe­tők. 35 A (b1 ) tekercsek feszültségesésének nö­velésére az (a) vastestben mágneses (g) mellékzárlatokat rendezhetünk el, melyek a mágneses szóródását a (b1 ) tekercsek számára növelik. 40 Az 1. és 2. ábra szerinti megoldásnál a szekundartekercs koncentrikus a priinár­tekercs (b2 ) részével; magától értetődik azonban, hogy a (c) szekundártekercselés egyes tekercsei és a primár-tekercs (b2 ) 45 része, a transzformátoroknál szokásos mó­don, váltakozva, közvetlenül egymás mel­lett is lehetnek elrendezve. Az 1. ábra nyomán példaképpen ismer­tetett megoldási alaknál a (b\ b2 ) primar-50 tekercsrészek le- és hozzákapcsolt mene­teinek száma azonos, úgyhogy átkapcso­lásnál a transzformátor áttételi viszonya nem változik. Mivel bizonyos körülmé­nyek között, különösen fényívhegesztő 55 transzformátoroknál, a különböző áram­erősségi fokozatok különböző üresjárási feszültségeket igényelnek, célszerű, ha a nagyobb feszültségesésű (b1 ) tekercsrész­ből az átkapcsolásnál lekapcsolt menetek száma különbözik a kisebb feszültség- 60 esésű (b2 ) tekercsrészből hozzákapcsolt menetek számától. Ha sok fokozat szükséges, akkor cél­szerűen legalábbb két különböző nagy­ságú fokozat sorozatot és minden egyes 65 sorozat számára külön kapcsoló kontak­tusokat rendezünk el, emellett az egyik sorozat a durvább, a másik a finomabb fo­kozatú beállítást teszi lehetővé. A 3. ábra ilyfajta megoldási példát 70 szemléltet. A primártekercs kisebb feszültségesésű (b2 ) része ebben az esetben két, (b2 ) és (b2 és b2 ') szakaszra van megosztva, melyek egyik (d), illetve (e) végükkel 75 a primárfeszültségre kapcsolhatók. A primártekercs nagyobb feszültségesésű (b1 ) részének mindkét végén leágazások vannak elrendezve, melyek közül az (I, II, III) leágazások nagyobb, az (1, 2, 3) 80 leágazások pedig kisebb menetcsoportok­nak felelnek meg. A primár-tekercs (b2 ), illetve (b2 ') részeinek megfelelő (I'—III'), ill. (!.', 3') leágazási kontaktusok célsze­rűen a (bl ) tekercsrész leágazási kontak- 85 tusaival szemben foglalnak helyet, úgy­hogy az egymással szemben fekvő leága­zási kontaktusok az (f) ill. (f) betolható kések útján egymással könnyen össze­köthetők. Az (f) kontaktuskés a rövidzá- 90 rási áramnak durva és az (f1 ) kontaktus­kés ennek rövidzárási áramának finom beállítására szolgál. A (b1 ) és (b2 ) tekercsrészek kikapcso­landó menetcsoportjait célszerűen egyen- 95 letesen osztjuk el ezen tekercsrészek men­tén, hogy az ampere-menetek eloszlása a a transzformátorban a tekercsrészeken belül akkor is egyenletes legyen, ha a lekapcsolható menetcsoportok már ki 100 vannak kapcsolva. A 4. ábra vázlatosan szemlélteti a le­kapcsolható menetcsoportok egyenletes el­osztását. A nagyobb feszültségesésű tekercsrész 105 a vasban, a nagyobb szóródás folytán, já­rulékos veszteségeket okoz, melyek azáltal gátolhatok meg hatásosan, hogy a vas­testet alkotó lemezeket, a mágneses erő­vonalak irányába eső hasítékokkal lát- 110 juk el. Az 5. ábra ily hasítékokkal ellátott vas­lemezt szemléltet, ahol a (h) nyíl mág­neses erővonalak irányát jelöli. A leme­zek (i) hosszhasítékokkal vannak ellátva, 115 melyek egymáshoz képest úgy vannak el­tolva, hogy a mágneses erővonalak (h)

Next

/
Oldalképek
Tartalom