97375. lajstromszámú szabadalom • Lapos kontaktusfelületű áramszedő kengyel

Megjelent 1939. évi szeptember hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97375. SZÁM. — V/g. OSZTÁLY. Lapos kontaktusfelületű áramszedő kengyel. Tóvárosi Fischer Gyula oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1924. évi julius hó 23-ika. A találmány tárgya áramszedő ken­gyelre vonatkozik, amelynél a munka­vezeték irányában vett nagyszélességű lapos kontaktusfelület van alkalmazva, mely a munkavezetékhez képest hegyes 5 szög alatt álló áramszedő keretre forgat­hatóan van ágyazva. A találmány célja nem csupán a kon­taktusfelület egész szélességén az áram szedökeret minden szögállása mellett tö-10 kéletes kontaktust biztosítani, hanem az áramszedőnyomást a kontaktusfelület egész hosszán, mindkét menetirányban le­hetőleg egyenletesen elosztani. A mellékelt rajzban a találmány sze-15 rinti áramszedő több példaképem meg­oldási alakja van függőleges metszetben feltüntetve. Az 1. ábra kétlapú áramszedőt ábrázol, melynél a kengyel excentrikusan van 20 ágyazva. A 2. és 3. ábra az 1. ábra szerinti kengyel változatát mutatja. A 4. ábra centrálisán ágyazott kontaktus­kengyel a belsejében elhelyezett excentri-25 kus súllyal. Az 5. ábra excentrikusan ágyazott három­lapú kontaktuskengyel. Az (1) ábrában (k) az áramszedőkeret, mely (l)-nél a jármű fedelére, vagy egy 30 pantográf áramszedőváz fejcsuklójára van csuklósan ágyazva. Az (a) kontaktus­kengyel a (k) alvázra (o)-nál van forgat­hatóan ágyazva, (v) a munkavezeték és (i) a menetirányt jelzi. A (k) keretet és az 35 (a) kontaktuskengyelt a munkavezetékhez szorító rúgók nincsenek feltüntetve. (E) az áramszedőt a munkavezetékre szorító nyomásnak és a kontaktusfelületen fel­lépő súrlódásnak eredője. Az eddig ismert szerkezeteknél az (R) 40 eredőnek az (o) forgástengelyen kellett keresztülmennie a kontaktuskengyel egyensúlyi helyzetének biztosítása céljá­ból, miért is az eredő az (al) kontaktus­felületet nem metszhette a (d) közép- 45 pontján. Ennek folytán a nyomás a kon­taktusfelületet mellső élén érte el maximu­mát és a hátsó él felé fokozatosan csök­kent, miáltal a mellső él idő előtt elkopott. A találmány szerint, dacára annak, hogy 50 az áramszedőkengyel mindkét menetirány­ban a munkavezetékhez képest hegyes szög alatt álló áramszedőkereten használ­ható, az áramszedő nyomásnak a kon­taktusfelület egész hosszán egyenletes el- 55 osztását érjük el azáltal, hogy az áram­szédőkengyelre oly forgatónyomatékot működtetünk, amely az áramszedőken­gyel mellső szélét mindkét menetirány­ban süllyeszteni törekszik. 60 Az 1. ábra szerint ezen forgatónyomaté­kot két (al) és (a2) kontaktusfelülettel el­látott (a) áramszedőkengyel használatá­nál érjük el," mely kengyel mindkét kon­taktusfelületétől egyenlő távolságban, 65 vagyis a vízszintes (x—x) középsíkban fekvő (o) forgástengely a (G) súlyponthoz képest excentrikusan van elrendezve úgy, hogy az excentrikus (o) forgástengelyt metsző (E) eredő a kengyel (al) kon- 70 taktusfelületének (y—y) középsíkján, vagyis a (d) ponton megy keresztül. Ha az áramszedőt a munkavezetéktől a pontozottan jelzett helyzetbe távolítjuk el, úgy a kontaktusdarab súlypontjának 75 excentrikus helyzete folytán függőleges helyzetbe kerül. Ha a kengyelt ismét a munkahelyzetbe hozzuk, úgy az (o) forgás­tengelyhez közelebb fekvő széle érintkezik

Next

/
Oldalképek
Tartalom