97352. lajstromszámú szabadalom • Pupinizált távkábel
Megjelent 1929. évi szeptember hó 182-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 97352. SZÁM. — vn/j. OSZTÁLY. Pupinizált távkábel. Siemens & Halske Aktieiig-esellschaft Berlin-Wien. A bejelentés napja 1928. évi január hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1927. február hó 3-ika. A Pupin-rendszerű távkábeleket eddigelé majdnem kizárólag Dieselhorst-Martin (DM) sodrással készítették, amelynél kétkét eret egy érpárrá és két érpárt egy ér-5 négyessé egyesítenek. Ily kábelnél a négyeskörök kapacitása Cv és a párok kapacitása Cs egymáshoz általában i a 1 " = 1.6 ~ 1./ viszonyban állanak. Ezáltal adva van az 10 összefüggés a törzsvezetékek és a négyes vezetékek között. Ha p. o. megállapítjuk a törzsvezetékek határfrekvenciáját és a törzs és négyes körök csillapítását, akkor a négyes körök határfrekvenciája is adva 15 van. Cv Ha = 2 volna, akkor a törzs és négyes körökre ugyanazon csillapítás mellett közel egyenlő határfrekvenciákat kapnánk. Mivel azonban a fentiek szerint 2-nél 20 kisebb, a négyes körre azonos csillapítás mellett nagyobb határfrekvenciát kapunk. Ez gyakorlatilag előnyös, mert a nagyobb határfrekvencia a beszédkörök átviteli tulajdonságait javítja. 25 Éppen fordított az eset az ú. n. csillagkábeleknél, amelyeknél a négyesek négy ere egy négyszög négy sarkában fekszik, Itt a fenti viszony értéke közelítőleg = 2.7 ~ 2.8. 30 Ha ebben az esetben a négyes és a törzs körök csillapításait egymás közt kiegyen, lítjük és a törzsvezetékek határfrekvenciáit úgy választjuk meg, hogy az az áthidalandó távolságoknak megfeleljen, 40 45 akkor a négyes körre túlságosan kicsiny 35 határfrekvenciát kapunk; a négyes körök a távbeszélésre nem alkalmasak. Éppen ezért eddigelé csillagsodrású távkábelekel csak úgy készítettek, hogy a négyes köröket nem pupinizálták és azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak alárendelt célokra, p. o. távírásra használták. A találmány abból indul ki, hogy a távtelefonálásnál igen tág határok, p. 0. 150— 5000 km-ig terjedő átvivőhosszak fordulnak elő. Az egyes összekötőhosszak igénybevételének gyakorisága emellett természetesen független magától a hossztól. A rajzban feltüntetett görbe szerint a legsűrűbb az igénybevétel 500 km-nél. Mivel 50 az összekötőhossz növelésével a vezetékek határfrekvenciáját is növelni kellene, hogy azonos átviteli tulajdonságokat kapjunk, másrészt pedig mivel a határfrekvencia növekedésével az összekötés hosszegysé- 55 gére eső költségek is növekednek, elméletileg a leggazdaságosabb volna, ha minden összekötő hossz részére a megfelelő határfrekvenciával rendelkeznénk. A gyakorlatban természetesen bizonyos csekély 60 számú frekvenciára kell szorítkoznunk. Ha a legalacsonyabbat, p. o. úgy választjuk, hogy az 400 km-re még épen megengedhető, ami kb. 16000 határfrekvenciának felel meg, akkor a Dieselhorst-Martin ká- 65 beinél a négyes körök hatótávolságaként 800 km-t kapunk. Ha p. o., amint azt a rajz mutatja, 400 és 800 km-ek közötti körzetben gyakorlatilag több mint félannyi összekötést használunk mint a 150—400 70 km-ek közötti távolságokban, akkor a meglévő négyes körök száma távolról sem elegendő, mert csak félannyi a négyes körök száma, mint a törzsköröké. (A rajzban a
