97306. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tűzoltókészülék

Megjelent 1929. évi szeptember hó 2-án. MAG TAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97306. SZÁM. — Vll/b. OSZTÁLY. Önműködő tüzoltókészülék. I Berg-er Vilmos nyomdai gépmester Budapest. í A bejelentés napja 1927. évi augusztus hó 25-ike. Elsőbbsége 1927. évi augusztus hó 31-ike. Ismeretes, hogy a tűzeseteknek nagy ré­szét villamos rövidzárlat okozza és hogy a tűz, rendszerint, az elosztótáblán ki­olvadó ólombiztosítókból, ill. a kiolvadás 5 után fellépő villamos fényívből indul ki. A bejelentés tárgya oly tűzoltókészülék, amely a villamos rövidzárlatok okozta tűzveszedelmet csirájában elfojtja az­által, hogy oly esetben, ha a rövidzárlat 10 következtében a biztosítéktáblán lángok keletkeznek, iigy a táblát önműködően vízzel locsolja és ezáltal a keletkező tüzet csírájában elfojtja. A találmány, lénye­gében, a tábla felett elrendezett víztar-15 tányból áll, mely zárócsap közbeiktatásá­val, a tábla fölé torkoló, vízpermetező készülékekkel áll kapcsolatban olykép, hogy tűz, ill. tűzveszéllyel járó rövidzárlat esetén a víztartány zárócsapja önműkö-20 dően nyílik, ami által a víztartány vize, a per.-.ietező-l-észülékeken át, a táblára és annak környékére jut. A víztartánynak zárószervét, a találmány szerint, súly­hatás igyekszik nyitóhelyzetbe hozni, míg 25 rendes körülmények között e súlynak nyiíóhatását könnyen gyúló anyagból ké­szült fonal helyettesíti, mely a tábla mö­gött azon helyeken van elvezetve, ame­lyeken rövidzárlat esetén a tüziet okozó 30 szikra vagy íényív keletkezni szokott, ami által a kicsapó szikra elsősorban e fona­lat gyújtja meg, melynek elégése követ­keztében viszont a tábla és annak kör­nyéke azonnal, önműködően, vízzel borít-35 tátik. A rajzon a találmánynak egyik példa­képem, kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, szálmos eltérés is képzelhető: az t 1. ábra a készüléknek vázlatos elől- 40 nézete, a 2. ábra pedig oldalnézete. Az (m) biztosítéktábla bármely ismert kivitelben készülhet. A kapcsolótáblához az (o) fővezetékek csatlakoznak, melyek 45 a táblán elrendezett biztosítékokhoz fut­nak, míg a biztosított áramköröknek ve­zetékei, jelen kiviteli alaknál, a tábla ol­dalaiból indulnak ki. E vezetékek, a tábla elhagyása után, nedvszívóanyagból ké- 50 szült (k, k) burkolaton haladnak keresz­tül, amelyek a (jl, j2) vízcsövekkel álla­nak kapcsolatban. E csöveknek másik vége az (e) elosztó csőhöz csatlakozik, mely (b) zárószerv közbeiktatásával, az (a) víz- 55 tartánnyal vagy esetleg a vízvezetéki há­lózattal áll kapcsolatban. A tábla fölé a (hl, h2) és (i) permetezőfejek nyúlnak, melyek közül az (i) permetezőfej közvet­lenül az (e) elosztócsővel áll kapcsolatban 60 és a táblát felülről permetezi be vízzel, míg a (hl, h2) permetezőfejek, (gl, g2) csövek útján, a (jl, j2) csövekhez kapcso­lódnak. A táblából kiinduló vezetékekre, (k) nedvszívóanyag helyett, megfelelő 65 alakú víztartányokat is alkalmazhatunk, melyek rendesen üresek, tűzveszély ese­tén azonban a (jl, j2) csöveken át vízzel telnek meg. A (b) zárószervnek (c) nyitókarja (d) 70 súlyban végződik, melynek hatására e zárókar függélyes, nyitóhelyzetébe igyek­szik lefordulni (1. ábra); e (c) zárókart a 2. ábra szerinti, vízszintes záróhelyzeté­ben, könnyen gyúló anyagból készült (1) 75 fonal tartja meg, mely egyfelől a (d) sú­lyon kiképezett (n) szemhez van kötve, másfelől pedig az (a) tartányon és (jl, j2) H

Next

/
Oldalképek
Tartalom