97289. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű szabadvezeték
.. Megjelent 1929. évi szeptember hó 2 -án . ' MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91289. SZÁM. — Vll/G. OSZTÁY. Nagyfeszültségű szabadvezeték. Felten & Guilleaume Carlswerk A. G. Köln-Mülheim. A bejelentés napja 1927. évi november hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi december hó 17-ike. Magasfeszültségű szabadvezetékeknek, koronaveszteségek elkerülése céljából, oly nagy átmérőjűeknek kell lenniök, hogy a vezetőfelületen uralkodó mezőerősség a 5 villogás! feszültség alatt maradjon. Ama igyekvésből kifolyólag, hogy az átmérő növelése ellenére is lehetőleg megmarad' hassunk az áramerősség által megszabott vezetőkeresztmetszet mellett, eddig üreges 10 vezetőszerkezeteket használtak. így pl. egy, tartószerv gyanánt szolgáló acélkötél körül, éllel, csigaanenetben csavartak egy fémszalagot és e köré sodorták a vezető' sodronyokat. Egy más kiviteli fajtánál 15 egy fémsodronyspirális vagy fémtömlő köré egy koszorú acél húzósodronyt, e köré pedig egy koszorú, jó vezetőanyagból való sodronyt alkalmaztak. Hogy el lehessen kerülni a hysterezisveszteségeket, 20 amik az imént jelzett, üreges vezetőjű szerkezeteknél, mágneses anyagok alkalmazása miatt fellépnek és hogy el lehessen hárítani az elektrolytikus roncsolódásokat, amik viszont különféle anyagoknak 25 együttesen való alkalmazásakor az érintkezési helyeken keletkezhetnének, azt is javasolták, hogy az üreges vezetőnek minden alkatrészét egy és ugyanazon, nem mágnesezhető, j övezető és elég nagy húzó-B0 szilárdságú anyagból készítsük. Valamennyi említett magasfeszültségű vezetőnek közösen az a hátránya van, hogy azok szerkezete és előállítása szerfölött körülményes, vagy pedig, hogy a vezetőkereszt-35 metszeteket, akár gyártási, akár szilárdsági szempontokból, erősebbekre kell vennünk, semmint az áram átvitelére elegendő volna. Hasonló hátrányok mutatkoznak olyan 40 magasfeszültségű szabadvezetékeknél is, amelyeknél a koronaveszteségek elhárítása céljából, egy jóvezető anyagból való csövet alkalmazunk, amely a szigetelőcsövek bádogköpenyének módjára, egy, tartószerv gyanánt a vezető belsejében 45 levő sodronykötelet fog közre és ezen, kellő hézag közbenhagyásával felfekszik, mimellett e cső fáncolva van. Minthogy ezek a csövek nincsenek szilárdan egybekötve a tartókötéllel és mivel csaknem 50 hajlíihatatlanok is, az ily módon szerkesztett vezetőket nem tudjuk dobra tekercselni, sem pedig a gyárban üzemképes állapotig elkészíteni, hanem éppen az válik szükségessé, hogy a bádogcsíkokat, 55 amiket csövekké kell hajlítanunk és hajtogatnunk, a helyszínén, a szabadban vigyük fel a tartókötélre. Magasfeszültségű vezetékeknek minden, eddig javasolt szerkezete, az abbéli igyek- 60 vésben, hogy az átmérő mesterséges felnövelését létesíthessük, igen messze távolodott el a vezeték tulajdonképeni rendeltetésétől és egyéb, önmagában véve alárendelt szempontokra tekintettel oly kom- 65 plikált egybeépítésre vezetett, amely túlzó anyagszükségletén felül még magas gyártási költségeivel is drágítólag hatott. Az a megoldás, amelyet meglevő szabad vezetékhálózatokhoz ajánlottak, hogy a 70 vezeték igen magas feszültségek átvitelére alkalmassá váljék és amely abban áll, hogy a meglevő vezetőkötél köré lazán helyezzünk el egy, vezetőanyagból való tömlőt, egyszerűnek látszik ugyan, azonban 75 gyárias előállításnál nem alkalmazható magasfeszültségű vezetékekhez, mert a vezető belső és külső része közötti, szilárd kapcsolat hiánya miatt ugyanoly hátrányok mutatkoznak, mint amilyeneket 80
