97227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szeparator főleg lóheremagvak arankamentesítésére

Megjelent 1929. évi szeptember hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SSBSL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97321 SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Eljárás és szeparátor főleg lóheremagvak arankamentesítésére. Egy negyed részben Ibáró Solymossy Jenő földbirtokos, egy fél részben Schönviszner Kálmán r.-t. igazgató és egy negryed részben Luczenbacher és grróf Teleki bankcég-Budapest. A bejelentés napja 1928. évi március hó 3-ika. Ismeretes, hogy ha arankás lóheremagvakat lisztflnomságú porral összekeverünk, akkor az arankamagvak teljes porréteggel vonódnak be, míg a lóheremag-5 vak a port nem veszik fel, úgyhogy azok csaknem teljesen tiszták maradnak. Ismeretes továbbá, hogy ha valamely folyadékot, pl. vizet egy edény egyenes vagy csekély görbiiletű szélén (nem a csö-10 vén) lassan, vagyis vékony rétegben kiöntünk, akkor a kiömlő folyadék nem válik el az edénytől, hanem annak külső falához tapadva külső részén folyik le. Jelen találmány ezt a két tüneményt 15 használja fel oly aprószemű anyagok, főleg lóhere- és arankamagvak szeparálására, amelyek egyik része sima, illetve a port nem veszi fel és a másik kiválasztandó része a porral való keverésnél a 20 porral bevonódik. A magvak beporozására oly port használunk, amely a szeparálásra használt folyadékban nem oldódik és a folyadékhoz való tapadása csekély, úgyhogy nem 25 nedvesedik meg. A szeparáló eljárás ezek után a találmány értelmében abban áll, hogy a porral kevert magvakat egy edény szélén vékony rétegben lefolyó folyadék felszínére 10 adagoljuk. A porral bevont arankamagvak a por következtében nem nedvesednek meg és így a folyadékba való besüllyedésük elenyésző csekély, míg a porral be nem vont magvak a folyadék által meglő nedvesednek, illetve a folyadékhoz tapadnak és így az edény falához tapadó vékony vízréteggel együtt haladnak, míg a beporozott magvak az áramlás által kapott sebességüknél fogva az edény széléhez érve a folyadéktól elválnak és parabo- 40 Iában leesve felfoghatók és így elkülönítve elvezethetők. Az eljárás egy változata abban áll, hogy a folyadék felszínén haladó magvak sebességét az áramlás irányában ható lég- 45 árammal fokozzuk, úgyhogy a beporozott magvaknak a folyadéktól való elválását elősegítjük. A fent leírt módon működő szeparátor lényeges részei a csatolt rajzon vázlatos 50 keresztmetszetben vannak feltüntetve. A szeparálandó magvak, miután az (a) keverődobban porral összekevertettek, a (b) garatba hullnak, ahonnan az állandóan lassan forgó (c) adagolóhenger által a 55 ferde (d) lécre vitetnek, ahonnan az (e) tartányban levő (f) folyadék (lóheremagtisztításnál legcélszerűbben víz) felszínére esnek. A víz a (g) csőből szabályozható módon egy az (e) tartányhoz csatlakozó 60 külön (g) edénybe vagy az (e) tartánynak válaszfal által különválasztott terébe tápláltatik, ahonnan (h)-nál az (e) tartány egész szélességében egyenletesen átfogva annak (i) széle felé áramlik. Úgy a (h) 65 buktató szél, mint az (i) kifolyatószél pontosan vízszintesen és egy magasságban van beállítva, hogy a víz egyenletes vékony rétegben áramoljék és folyjon le az (i) szélen. Ha az (i) szél előtt egy gyen- 70 gén ferde (r) peremet képezünk ki a víztartányon, akkor annak legmagasabb (s)