97184. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színes lángú, béltelen gyertyák előállítására

Megjelent 1929. évi szeptember hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97184. SZÁM. — XT/e. OSZTÁLY. Eljárás színes lángú, béltelen gyertyák előállítására. Obhliclal Walter vegyész Wien. A bejelentés napja 1928. évi julins hó 9-ike. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi május hó 10-ike. Találmányom eljárás színes lángú, béltelen gyertyák, például karácsonyfagyertyák előállítására. Ezt a feladatot nem sikerült eddig egyszerű módon, kifogástala-5 nul és olcsón megoldani. Színes lángok előidézésére éghető anyagok és oly fémsók keverékét szokás meggyújtani, mely sók a lángot sajátos színre festik. Ez azonban csak aránylag magas 10 hőmérsékleten (800—2000 C fok) következik be az eddig e célra használt fémsók alkalmazásánál, miért is ezek a sók nem alkalmazhatók közönséges stearin- vagy paraffingyertyákhoz, melyek elégetve leg-15 feljebb 600—700 0 fok hőmérsékletet fejlesztenek. A fémvegyületek nagyrésze azért sem használható, mert zsírokban, paraffinben, viaszban és stearinben nem oldódnak, legfeljebb suspendálódnalt. 20 Megkísérelték stearinport fémsókkal keverni és bél köré sajtolni, de ez sem vezetett sikerre, mert a sók a viasz égése közben különválnak, a bélnél összegyűlnek, ennek pórusait eldugják, a bél égőanya-25 got felszívó képessége megszűnik és a gyertya elalszik. A stearinben oldható fémvegyületek alkalmazásának a hibája ugyanaz, mert a stearin elég ós a fémsó ugyancsak a bél-30 hez tapadva visszamarad. Léteznek ugyan könnyen olvadó fémvegyületek is, organikus fémvegyiiletefc. az alkylek. Ezeknek azonban az a hibája, hogy a levegőn maguktól meggyulladnak 35 és nagyobbrészt mérges folyadékok (zinkmethyl, káliummethyl, stb.) ezenfelül drágák. Nehéz ilyen gyertyákat előállítani azért is, mert a szénláng színe más színeket elnyom. Megkísérelték ugyan, a gyertyák 40 anyagát oxigénleadó anyagokkal keverve, a szénláng hatását gyengíteni. Ezek a kísérletek sem jártak említésre méltó sikerrel. Azután kék lánggal égő gyertyaanyagokkal is kísérleteztek. Ilyen anya- 45 gok találhatók az egy- és többázisú, alacsony, aliphatikus carbon- és oxysavak esterei és amidjai sorában. A nehezen illó fémsók most is meghiúsították a sikert. Az sem használt, hogy a fémsókkal 50 kevert esterekhez és amidekhez oxygenleadó anyagokat kevertek, a láng hőmérsékletének fokozása céljából. A fémsók ekkor is csak a gyertyaláng köpenyében jutottak érvényre. 55 Fémsókkal impregnált béllel sem érhető el siker, mert a bél a láng magjában marad, csak a bél csúcsa nyúlik a láng forróbb köpenyrészébe. Megkísérelték még a fémsókat a bél 60 mellé helyezett sodronyokon vagy üvegcsövecskékben alkalmazni, sőt lángfestő fémsodronyt is tettek a bél mellé a gyertyába, nagyon kevés sikerrel. Találmányom szerint a gyertyák ma- 65 gasabb hőmérsékleten olvadó égőanyagok és oxygenhordozók keverékéből, bél nélkül készülnek, például 2 rész faliszt és 6—12 rósz ammoniumnitrát keverékéből. Ha ehhez a keverékhez 0.04—0.08 rész II- 70 thium- vagy strontiumsót adunk és meggyújtjuk, a keverék erősen világító vörös lánggal fog égni. Az ammoniumnitrat tudvalevőleg mintegy 120—160 C fokon olvad és nitrogénoxydullá meg vízgőzzé 75 bomÖk. Égő anyag jelenlétében azonban a nitrogénoxydul nitrogénre és oxygénre bomlik, a nitrogén azonnal elillan, az oxy-