97171. lajstromszámú szabadalom • Oldószerkezet önműködő középütköző-karomkapcsolókhoz

Megjelent 1929. évi szeptember hó 16-án. MAGYARKIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 9Hl71. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Oldószerkezet önműködő középütkoző-karomkápcsolókhoz. Knorr-Bremse A.-G. Berlin (Lichtenbergr). A bejelentés napja 1927. évi december hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi december hó 20-ika. Azoknál a középütköző-karomkapcsolóknál, melyeknél a kapcsolófejek merev karmokkal fogódznak egymásba és melyeknél a kapcsoló zárt állapotának biz-5 tosítása a kapcsolófejekben, ezek hosszában eltolható rekesztőékek segélyével történik, a kapcsolónak az eddig javasolt eszközökkel való oldása gyakran csak nehézségek árán valósítható meg. Ha már 10 meglévő járműveket, főleg oly teherkocsikat óhajtunk a jelzett fajtájú önműködő kapcsolókkal felszerelni, melyeknek alváza úgy van szerkesztve, hogy a lökőerőket az oldalütközők útján kell fel- és át-15 vinni, akkor a kapcsolófejeket úgy kell elrendezni, hogy a járművek összekapcsolása után az oldalütközők rúgói bizonyos feszültség alatt álljanak. Az ütközőrúgóknak ezen feszültsége folytán a kapcsoló-20 fejekben oly húzófeszültség uralkodik, mely az elrekesztő ékeket egymáson fekvő oldalfelületeikkel erőteljesen egymásra szorító, nagy nyomás alakjában érvényesül. Ilyenkor rendkívül nehézségekkel jár a kap-25 csoló oldása, amikor a járművek vágánykanyarulatban vannak. A találmány már most oly oldószerkezetre vonatkozik, mely lehetővé teszi a kapcsolónak az említett, kedvezőtlen viszo-30 nyok közötti oldását is. A találmány szerinti oldószerkezet lényegét egy a jármű oldalán elrendezett, tengelyen megerősített kézikerék alkotja. A tengely a kézikerék közelében van 35 ágyazva, míg a másik tengelyvég nincs ágyazva, hanem láncon, drótkötélen vagy más efféle vonószerven van rögzítve, mely vonószervnek másik vége a kapcsoló pallóján, vagy a kocsinak más, alkalmas részén 40 van rögzítve. A tengely forgó mozgásának átvitele maga után vonja nem ágyazott végének elmozgását, lánchúzás vagy emelőhatás révén vitetik át a kapcsoló tulajdonképeni kiváltó szerkezetére, úgyhogy a tetemes erő hat rá, mely feltétlenül elegendő az egyik kapcsolófej rekesztőékének a lazítási helyzetbe való hozatalára. A mellékelt rajz a találmány tárgyának három megvalósítási alakját szemlélteti. Az 1. és 2. ábrák oly elrendezést szem- 50 lelteinek, melynél a kézikerékkel forgásba hozandó tengely lánc útján hat az oldószerkezetre és emellett ezt a láncot magára felcsévéli, míg egyúttal megfelelő fix pontban rögzített lánc a tengely oly részé- 55. ről fejtődik le, mely kisebb átmérőjű annál a tengelyrésznél, mely köré az elsőnek említett lánc felcsévélődik. Ez a berendezés differenciális emelőmű módjára hat és a kézi kerékre kifejtett cse- go kély erőhatással a kiváltó szerkezet vonóláncán tetemes erő kifejtését és egyúttal a kapcsolónak a legnagyobb súrlódási ellenállásnál való oldását is lehetővé teszi. A 3. ábra a találmány tárgyának további 65 megoldását szemlélteti. Ennél a jármű egyik végén megerősített lánc a tengelyre csévélődik fel, melynek vége emellett haladó mozgást végez a lánc fix pontja felé; ez a haladó mozgás oly emelőre vitetik át, 70 melyen kisebb emelőkar hosszal a tulaj donképeni kiváltószerkezethez vezető vonórúd támad. A 4. ábra szerint ez az emelő, szögemelő gyanánt is lehet kiképezve. 75 Az 1. ábrában (1) a jelzett rendszerű önműködő közép kapcsolónak kapcsolófeje, (2) az itt ismertnek feltételezett szerkezetű kiváltószerkezet kívülről látható működtető emelője, (3) és (2) emelőn elren- 80