97062. lajstromszámú szabadalom • Cukorrépa-szedő és lefejező gép

Megjelent 1929. évi szeptember hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 97062. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Cukorrépa-szedő és lefejező gép. Gáli János földmíves Balmazújváros-Bániak. A bejelentés napja 1928. évi április hó 16-ika. Ennek a találmánynak tárgyát répaszedő- és leí'ejezőgép alkotja. A gép vontatására lófogat vagy traktor egyaránt alkalmazható, de valójában mégis csak a 5 gépi vontatás az igazán gazdaságos. A találmány lényege abban áll, hogy a gép járókerekének tengelyéről alkalmas áttétellel hajtott munkatengelyre ékelt egy vagy több emelhető-süllyeszthető és 10 a járókerékkel ellentétes értelemben forgó korong kerületén szabályozható távolsá gokban oly villák vannak megerősítve, amelyeknek sugaras irányú nyeléből a ko rong forgási irányában előre néző, kifelé 15 széttartó és a nyélre merőleges két ág áll ki, amely lorgás közben a talajra érve, a répát közre fogja és magával viszi, a hátul pedig egy ütőszerkezet hatása alatt leejti. A találmány keretébe tartozik még 20 egy magasságirányban beállítható vízszintes kés (késsor) is, amely a villakorong (villakorongok) előtt elrendezve a még a földben levő és csak fejével kiálló répát lefejezi. 25 Csatolt rajzon a találmány tárgyának egy példaképem traktoros üzemü háromkorongos foganatosítási alakja látható, ahol az 1. ábra a találmánybeli gépnek oldal-30 nézetét tünteti fel, amelyről a gépnek a szemlélő felé eső hátsó járókerekét eltávolítva képzeljük, hogy a szerkezeti részleteket el ne takarja, a 2. ábra a gépnek keresztmetszete (rész-55 ben nézete) hátulról tekintve; ez az ábra a két szélső korongot függőleges metszetben, a közbülsőt pedig élnézetben láttatja, a 3. ábra a gépnek hátsó nézete; míg a 4. ós 5. ábra az ütőszerkezetnek egy- 40 másra merőleges képe; végül a 6. ábra a lefejeziő kés-sornak elül- és felülnézetét szemlélteti. A traktor alvázának (1) hossztartóira szögvasból egy-egy (2) bak van erősítve 45 és ezen bakok között egy-egy (3) csapágy van elrendezve, amelyekben a gép hátsó járókerekeinek (4) tengelyéről (5—6) áttétellel hajtott (7) munkatengely forog. Erre a (7) tengelyre egy vagy több (8) 50 korong van ékelve, amelynek kerületén a kétágú (9) villák foglalnak helyet. A (7) tengelynek két (3) csapágya nem nyugszik közvetlenül az alváz (1) hossztartóin, hanem ezen (1) hossztartók felső 55 síkján csuklósan megerősített egy-egy (10) lemezen, amely a (11) csukló körül a (3) csapágyakkal és a (7) tengellyel (meg a ráékelt (8) korongokkal) együtt felemel hetö és visszasüllyeszthető. Erre a célra 00 szolgál a (2) bakok tetején ágyazott (12) tengely két végére ékelt egy-egy (13) kötéltárcsa kerületéhez, meg a (7) tengely (14) bilincseihez kötött egy-egy (15) kötél. A két (13) kötéltárcsa (12) tengelyét a (16) 65 dobogón álló munkás a forgattyús (17) lánckerék segélyével a (18) végnélküli lánc közvetítésével a (12) tengely szélén ülő (19) lánckerékkel kis mértékben a nyíl irányában elforgatja, ezzel a két (13) 70 kötéltárcsa a (15) kötélből mintegy arasznyi darabot magára szed s így a (3) tengelyt a bekapcsolt működő helyzetből a (3o) helyzetbe, a (8) korongot pedig az eredményvonallal rajzolt (80) villakörbe 75 emeli, egyúttal pedig a (7) korongtengely (6) fogaskerekét is kiiktatja a járókerékpár (4) tengelyére ékelt (5) fogaskerék fogaiból.