96998. lajstromszámú szabadalom • Ablakkitámasztócsappantyú

Megjelent 1929. évi szeptember li<> l(>-án. MAGYAR KIRÁLYI .$$|ggfl| SZABADALMI BÍRÓSÁG lllslllflil' SZABADALMI LEÍRÁS 96998. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Ablakkitámasztó csappantyú. Vasár ug-y ár R.-T. Sopron, Sopron. A bejelentés napja 1928. évi március hó 6 ika. A bejelentés tárgya ablakkitámasztó csappantyúkra, illetve csappanókra vonatkozik és azoknak többrendbeli javítását célozza. A javítások a csappanónak töké-5 letesebb vezetését, megbízható működését, használat közben való csekélyebb elhasználódását, tehát nagyobb tartósságát és végül olcsóbb, tömeggyártásra alkalmas előállíthatóságát célozzák. 10 A rajzon a találmánynak egyik példaképem, kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető: Az 1. ábra az ablakcsappanónak felülnézete, 15 távlatilag, a 2—3. ábrák ehhez tartozó hosszmetszeteket, kétféle munkahelyzetben, a 4. ábra végül a 3. ábrához tartozó alulnézetet, távlatilag tüntet fel. 20 Az ablakcsappanó, ismert módon, a (b) alaplemezből áll, amelyben a tulajdonképeni (d) csappanószerv számára résszerű (c) hosszkivágás van. A csappanót, rögzítő helyzetében, ismert módon, (g, h) 15 rúgók tartják meg, amelyeknek hatására a (d) csappanószerv, a 2. ábrán látható módon, az alaplemez (c) résén át kinyúl és ezáltal az ablakot nyitott helyzetében biztosítja, míg ha a (d) csappanószervet, 0 a 3. ábrán látható módon lenyomjuk, úgy az ablak akadálytalanul becsukható. A (d) csappanószervet. természetesen, biztosítani kell az ellen, hogy a (c) résen át, a rúgó hatására, teljesen ki ne ugorjék. Ezt 5 eddig azáltal akadályozták meg, hogy a (d) csappanószervnek a rés egyik végén, a rés hosszirányában, orrszerű toldatot adtak, míg a csappanószervet, a rés másik végének megfelelően, a résre keresztirány) ban álló csappal látták el. E csap alkalmazása céljából a csappanószervet át kellett fúrni, azután pedig a rögzítőcsapot a furatba kellett erősíteni. Ez egyfelől hoszszadalmas és ezáltal költséges munkaeljárás, másfelől pedig a rögzítőcsap gyak- 45 ran meglazult, kiesett és ezáltal a csappanónak üzembiztonságát veszélyeztette. E hátrány a találmány szerint azáltal küszöhöltetik ki, hogy a (d) csappanószervnek végén, sajtolás útján, az eddigi 50 rögzítőcsapot helyettesítő és a rés hosszirányára keresztirányban, ill. a csappanószerv síkjára merőlegesen kétoldalt kiugró (i) ütköző toldatokat alkalmazunk, melyek a (b) alaplemez felé néző oldalukon, elő- 55 nyösen, félhengeralakúak és ilykép, hatásukban, az eddigi rögzítőcsapot teljesen helyettesítik, viszont korlátlan tartósságúak és sem meg nem lazulhatnak, sem M nern eshetnek, mivel a (d) csappanóval 60 tömzsítés útján egy darabban vannak kisajtolva. Az eddig alkalmazott rúgók a csappanószervnek aránylag nagy felületére támaszkodtak, a csapanószerv működtetése köz- 65 ben súrlódtak és ezáltal a csappanószervnek működtetését megnehezítették és annak záróhelyzetébe való könnyed visszaugrását nem mindig biztosították. A találmány szerint, a csappanószervet 70 záróhelyzetében megtartó (g) lemezrúgó nak a végén kampószerű, hengeralakú (f) kihajlása van, amely a (d) csappanónak megfelelő, félhengeralakú (e) bemélyedésébe illeszkedik. A rúgónak és illeszkedési 75 helyének ily módon való kiképzése által azt érjük el, hogy a (d) csappanószerv. a (g) rúgónak (f) támadási helye körül, lengőmozgást végezhet ugyanúgy, mintha a csappanószerv és a rúgó csuklósan vol- 80