96932. lajstromszámú szabadalom • Fűtőkályha

Megjelent 1929. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96932. SZÁM. — U/h. OSZTÁLY. Fűtőkályha. Steiner Fülöp magántisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1928. évi január hó 23-ik%. Ismeretesek már oly fűtőkályhák, me­lyeknél a kályhatestet a szobalevegő gyorsabb és intenzívebb átfűtése céljá­ból vízszintes légcirkulációs csövek vol-5 tak alkalmazva, mimellett a kályha bel­sejében az égéstermékek hőjének gazda­ságosabb kihasználása céljából a füstte­ret zegzugos huzatcsatorna-rendszerré alakító, a szokásos tűzálló anyagból álló 10 terelőfalak voltak beépítve. Noha ezzel a kályhaszerkezettel az említett célokat részben el is érték, maga a kályha a több szinten rendszerint nagyobb számban al­kalmazott párhuzamos légvezető csőcso-15 portok és a szintén meglehetősen nagy számú belső terelőfalak folytán arány­lag igen bonyolult és így költséges ki­képzésű volt. Ezenkívül a korom vagy pernye alapos eltávolítása csak szétsze 20 dés útján volt lehetséges. Ezzel szemben a találmány szerinti fűtőkáJyhánál mindenekelőtt ugyanazon célokat, különösen pedig a szobalevegő nek a kályhatesten átjáró légáramok ré-25 vén való gyors és intenzív átfűtését a?, eddigieknél lényegesen egyszerűbb kikép­zéssel és amellett sokkal hatályosabban érjük el azáltal, hogy az eddigi körke resztmetszetű légcirkuláció csövek cso-30 portjaival szemben nagy átbocsátó ke­resztmetszetű, célszerűen hasábalakú, pld. négyszögkeresztmetszetű légcirkulációs csatornákat alkalmazunk, még pedig oly módon, hogy maguknak ezen csatornák 35 nak határfalai alkotják a füsttér terelő­falait vagy legalább is ezeknek túlnyomó részét. Ezzel egyrészt megtakarítjuk a tűzálló anyagból készült eddigi, külön terelőfalak jórészét, másrészt pedig elér­jük azt, hogy az égéstermékek, melyek 40 az eddigi körkeresztmetszetű lépcsöveket csak részben nyaldosták körül, a talál­mány szerinti légvezető csatornákat min­den oldalukon és ezen oldalak mindegyi­kének egész felületén közvetlenül és in- 45 tenzíven súrolják, ami hatásosabb fűtést, vagyis az eddigieknél nagyobb légtöme­geknek gyorsabb átfűtését és éppen ebből folyólag az alkalmazandó légcsatornák számának csökkentését teszi lehetővé. Az 50 utóbbi előny, valamint a külön terelőfa­lak jórészének említett megtakarításában rejlő előny egyaránt hozzájárul a kályha­szerkezet lényeges egyszerűsítéséhez. A találmány emellett a szóbanforgó cé- 55 lóknál még továbbmenő fűtőfeehnikai célok elérését teszi lehetővé. Az eddigi, légcirkulációs csövekkel ellátott fűtő­kályháknál ismeretesekké váltak már a kályha külső oldalához csatlakozó, alul 60 nyitott, függélyes légterelő ernyők vagy csatornák, melyek terelőhatásuknál fogva a levegőnek a légeirkulációs csövekbe való beáramlását, illetve az azok közötti eloszlását biztosították. Az eddigi ily lég- 65 terelő csatornák azonban a legalsó lég­cirkulációs csőcsoport szintjében, a tűz­tér fölött kezdődtek és innen haladtak felfelé a többi csőcsoport szintjei mentén, mert természetszerűleg csak a legalsó 70 csőcsoport szintjétől kezdve volt szükség magára az említett légterelésre. Ezzel szemben a találmány szerint a légterelő csatornát lefolé meghosszabbítjuk és pe­dig a tűztér külső fala mentén egészen 75 a kályha aljáig, úgyhogy a beterelt le­vegő az eddigiekkel szemben nem a tűz­tér fölötti, hanem a tűztér alatti szint-

Next

/
Oldalképek
Tartalom