96931. lajstromszámú szabadalom • Transzformátorból táplált villamos csengőberendezés

Megjelent 1929. évi október hó 1-én. MAGIAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96931. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. FL————— Transzformátorból táplált villamos csengó'berendezés. Siemeiis-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1927. évi december hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi január hó 28-ika. Csengőberendezések táplálására szolgáló, ú. n. kis transzformátorok az üzemben ren­desen igen csekély terheléssel dolgoznak. Mivel csak időközönként és akkor is csak 5 igen rövid ideig dolgoznak, hasznos mun­kájuk oly kevés, hogy kedvező kihasználás­ról szó sem lehet. A transzformátor évi üres járási vesztesége lényegesen nagyobb, mint az általa végzett hasznos munka és 10 az évi hatásfok viszonyítva egyéb villamos berendezések hatásfokához, szokatlanul kicsi. A találmány értelmében a kis transz­formátor lényegesen jobban használható ki, ha a transzformátor sekunder tekercselé-15 sére váltakozóáram egyenirányítására szol­gáló berendezésen át az egyenirányított áram hasznosítására szolgáló kört kapcso­lunk. E célra különösen alkalmasak az ön­magukban ismert, nyugvó, száraz fémegyen-20 irányítóoellákból álló egyenirányítók (pl. réz-rézoxidegyenirányítók), amelyek sem kezelésre, sem megújításra nem szorulnak és gyakorlatilag korlátlan élettartamúak. " Ha az ily egyenirányítócellákból álló be-25 rendezést, pl. kis akkumulator töltésére használjuk fel, mint aminők, pl. radioelek­troncsövek fűtőszálaihoz szükségesek és a rádiótechnikában sűrűn alkalmaztatnak, akkor a kis transzformátor terhelése lénye-30 gesen egyenletesebbé és gazdaságosabbá vá­lik. Előnye továbbá a berendezésnek, hogy a töltőüzemhez csak igen kevésszámú, olcsó és tartós fémegyenirányítócella szükséges és nem kell a hálózati feszültséget, amely ren-35 desen 220 Volt, az akkumulator táplálásá­hoz szükséges alacsony (6—8 Volt) feszült­ségre külön transzformátorok segélyével át­alakítani. A találmány által tehát megtaka­rítunk egy második transzformátort vagy nagyszámú, egymásután kapcsolt egyen- 40 irányítócellát. Az egyenirányítóberendezés bekapcsolása a csengőüzemet nem befolyásolja, mert a transzformátor az egyenirányítón át veze­tett munkán kívül könnyen adja le a cse- 45 kélv váltakozóáramú munkamennyiséget, amelyre a csengőnek szüksége van. A be­rendezés további előnye abban van, hogy a túlfeszültséggel szemben érzékeny egyen­irányítócellákat a csengőtranszformátor, 50 amely ma már csak rövidzárlat ellen biz­tosított kivitelben kerül alkalmazásra, jól megvédi, mindenesetre jobban és egysze­rűbb módon, mint olvadó biztosítékok, vagy önműködő kapcsolók. 55 Az egyenirányító egységeket tetszőleges soros vagy párhuzamos kapcsolásban alkal­mazhatjuk. Célszerű, ha többet úgy kapcso­lunk össze,, hogy a váltakozóáram mindkét íélhulláma az egyenirányításra felhasznál- 60 ható legyen. E célból az egyenirányítócellá­kat vagy az ismert Graetz-féle kapcsolás­ban egyesíthetjük egymással, vagy nedig két egyenirányítóegységet egymással szem­ben kapcsolunk és az egyenáram fogyasztó 65 egyik pólusát az egyenirányítóegységek összekötő pontjára, a másik pólust pedig a transzformátor sekunder tekercsének kö­zepén fekvő kivezetésre kapcsoljuk. A csengő váltakozóárammal való táplá- 70 lásától eltekinthetünk és a berendezést akként képezhetjük ki, hogy mindenkor az egyik félhullámot (pl. az elsőt, harmadi­kat, ötödiket) az egyenirányító fogyasztó­körébe, pl. egy akkumulatorbatteriába és 75 a másik félhullámot (pl. a másodikat, ne­gyediket, hatodikat) a csengőhöz vezetjük. Eltekintve attól, hogy e kapcsolásnál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom