96928. lajstromszámú szabadalom • Villamoshullámokhoz való detektor

Megjelent 1939. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIEÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96928. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Villamos hullámokhoz való detektor. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1927. évi december hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi december hó 6-ika. Ismeretesek villamos hullámok számára való oly detektorok, amelyek két, egymást érintő szilárd elektródából állanak. A legtöbb ily rendszerű detektornál ez egyik 5 elektródát kristályos állapotú fémvegyület (pl. ólomfény le stb.), a másik elektródát pedig fém vagy fémötvözet alkotja. Az ily rendszerű detektoroknak az a hátrányuk, hogy nem lehet azokat minden további nél-10 kül használatba venni, hanem előbb megfelelő érintkezési pontot kell próbálgatással találni. Más rendszerű detektoroknál szén- vagy fémcsúcs működik, pl. csiszolt fémlemezzel együtt. Ezeknek viszont az 15 a hátrányuk, hogy üzemük segédfeszültséget igényel, melyet előbb a legjobb értékre kell beállítani, ha a detektort külső rázkódtatásokkal szemben függetleníteni akarjuk, vagy pedig a villamos hullámok által 20 vezetővé tett pontot, gyenge rázkódtatással ismét nem vezető állapotba kell hozni. A találmány tárgya bevezetésben ismertetett rendszerű oly detektor, amelyen az említett hátrányok egyike sem mutatko-25 zik, amellett egyszerű és olcsó szerkezetű és korlátlan tartósságú. A detektor hatása pedig a jó kristálydetektorral elért hatásnál alig kisebb. A találmány értelmében ezt a célt úgy érjük el, hogy az egyik elektró-30 dát fémtestből (pl. vörösréztárcsából) a felületen (pl. oxidáció által) létesített oxidréteggel vagy az illető fém más vegyületével (pl. rézsulf űrrel) látjuk el, míg a másik elektróda fémből (pl. acélból, sárga-35 rézből), vagy szénből (retortaszén, grafit) készül és hogy érintkezést az egyik elektróda oxidrétege vagy egyéb fémvegyülete és a másik elektróda igen kis felülete (pl. csúcsa) között létesítünk csupán. Az ériníő-40 felületet célszerűen úgy határozzuk meg, hogy az áramsűrűség négyzetcentiméterenként ne legyen kisebb 0.1 amperenál. Egyik elektróda gyanánt előnyösen vörösréztárcsát használunk, amely egyik felületén, azon jól tartó, előnyösen oxidáció által 45 létesített rézoxidulréteggel van bevonva. A másik elektróda gyanánt fémdrótot vagy hegyes csúcsban végződő szeget vagy tűt alkalmazhatunk, amely a szándékolt detektorhatás erőssége szerint rézből, acélból, 50 sárgarézből, horganyból vagy ónból lehet; a leggyengébb detektorhatást vörösréz eredményezi, míg a legerősebbet ónnal, forrasztó-ónnal is, érjük el. Még jobb az eredmény, ha ellenelektróda gyanánt retorta- 55 szénből vagy grafitból készült szénpálcát használunk. Az érintkezési felületnek nem szabad sem túl kicsinek, sem túl nagynak lennie. A legjobb hatásra e tekintetben akkor teszünk szert, ha az érintkezési hely 60 áramsűrűsége, kb. 0.1 ampere négyzetcentiméterenként, de annál az értéknél nem kisebb. Az ismertetett detektor mindig üzemre kész állapotban van, minthogy az egyik 65 elektróda oxidrétegének minden pontja a detektorhatás szempontjából egymással teljesen egyenértékű. A két elektróda érintőnyomásának egy bizonyos, próba útján könnyen megállapítható értéknél nem sza- 70 bad kisebbnek lennie. Szabadalmi igények: 1. Villamos hullámokhoz való detektor két, egymást érintő szilárd elektródával, azáltal jellemezve, hogy az egyik elek- 75 tróda fémtestből (pl. réztarcsából) áll, felületén (pl. oxidáció útján) létesített,