96917. lajstromszámú szabadalom • Sörte- és szőrmegerősítés kefetesteken, meszelőfejeken és efféléken

Megjelent 1929. évi október hó 46-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96917. SZÁM. — XX/e. OSZTÁLY. Sörte- és szőrmegerősítés kefetesteken, meszelőfej eken és efféléken. Nyitrai Árpád hivatalnok Kispest. A bejelentés napja 1928. évi május hó 10-ike. Sörtéknek, szőröknek és egyéb a kefegyártásnál használatos rostanyagoknak a kefeháton, meszelőfejen és efféléken való megerősítése, tudvalevőleg kétféle módon történik. Az egyik megerősítési mód abban áll, hogy az ismert módon egyengetett sörtéket, szőrszálakat vagy más rostanyagokat csomónként, egyik végükön zsineggel összekötik, ezt a véget megolvasztott szurokba mártják, azután pedig a kefehátban vagy meszelőfejben létesített lyukakba dugják. Ez a megerősítés egyszerű és olcsó ugyan, de nem tartós, miért is a sörték, szőrszálak és effélék már aránylag rövid használat után kihulladoz nak. A tökéletesebb megerősítés abban áll, hogy a csomókat középen összehajtják és a kefehátban vagy meszelőfejben létesített, keresztülmenő furatokba azáltal húzzák be, hogy a furatokon hátulról huzalt dugnak keresztül, mely elül hurkot alkot, úgyhogy az ebbe helyezett csomó, a huzal meghúzása által, 4 furatba húzható. Ez a megerősítés, amennyiben a huzal időelőtti oxidálása be nem következik, tartós és megbízható; hátránya azonban, hogy körülményesebb, hogy továbbá mindenkor több mint kétszer olyan hosszúságú sörtékre, szőrszálakra és effélékre van szük-1 ség, mint a mekkora a kész kefének kefehátából vagy a meszelőfejből kiálló sörtéknek, szőrszálaknak és efféléknek hossza. A találmánybeli sörte- és szőrmegerősítós a fentiekben ismertetett két megerősí-1 tésnek előnyeit egyesíti, anélkül, hogy a felsorolt hátrányok érvényre jutnának. A találmánybeli megerősítésnek lényege ugyanis abban áll, hogy a kefehátban, meszelőfejben vagy effélében létesített, át 1 menő furatokon minden összekötözés nélkül keresztüldugott és hátul kiálló sörtevagy szőrszálvégek a kefehátra vagy a meszelőfej hátára öntött és kellő vastagságú szurok (vagy más kötőanyagrétegbe) vannak ágyazva, miáltal kellően fogva tar 45 tatnak. Ennek a szurokrétegnek létesítése céljából a kefehát vagy a meszelőfej háta, körülfutó karima elrendezése révén, mintegy szekrénnyé van kiképezve, mely a forró és így hígfolyós szurokkal kiönthető, 50 hogy a kiálló szálvégekhez a lehető legjobban tapadhasson. A mellékelt rajz a találmány tárgyát egy példaképem foganatosítási alakban mutatja be, amint az pl. a meszelőknél ta- 55 lál alkalmazást. Az 1. ábra függőleges keresztmetszet, míg a 2. ábra felülnézet, a fedőlap eltávolítása mellett. A bemutatott foganatosítási példa sze- 60 rint a meszelőfej a célszerűen fából való (a) tárcsából áll, melyben a (b) lószőrszálak keresztüldugására átmenő (c) furatok vannak kiképezve. A lószőrszálak, miként az 1. ábrán látható, a tárcsa hátoldalából 65 kiállanak. Az (a) tárcsa azonfelül körülfutó (d) karimával van ellátva, miáltal a tárcsa hátsó oldalára öntendő, forró szurok számára mintegy szekrény keletkezik. A kiálló szálvégek a "beöntött szurokba 70 ágyazódnak és biztosan fogva tartatnak, úgyhogy használat közben ki nem hullanak. A szálakat fogvatartó (e) szurokréteg nem ér a (d) karima pereméig, hogy az (f) nyelet hordozó, gömbsüvegszerű (g) bo- 75 rítólap kiugró (h) részének felvételére hely maradjon. Az (a) tárcsának és (g) borítólapnak egymáshoz való erősítése, ismert módon, facsavarok segélyével történik. Keféknél, ecseteknél és efféléknél a sör- 80