96836. lajstromszámú szabadalom • Karvasalás, sezlonok, kanapék és hasonlók részére

. Megjelent 1929. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 96836. SZÁM. — VIH/d. OSZTÁLY. Karvasalás sezlonok, kanapék és hasonlók részére. Szaller Lajos kárpitosseg'éd Kispest. A bejelentés napja 1928. évi március hó 20-ika. A találmány tárgya oly vasalás, mely lehetővé teszi, hogy sezlonok, kanapék és hasonlók karja egyetlen rántással függőleges helyzethői rézsútosba vagy vízszin-5 tesbe átállítható legyen és megfordítva, rni mellett ez átállított helyzetben azonnal rögzíthető is. A találmány tárgya, a csatolt rajzon, példaképen felvett, foganatosítási alakjá-10 ban van feltüntetve és pedig az 1. ábra a sezlonkarnak az alvázhoz csatlakozó része függélyes helyzetben, hosszmetszetben, a 2. ábra a sezlonkarnak az alvázhoz csat-15 lakozó része, vízszintes helyzetbe elforgatva, oldalnézetben, a 3. ábra a sezlonkarnak az alvázhoz csatlakozó része függélyes helyzetben, a 4. ábra pedig a sezlonkarnak az alvázhoz 20 csatlakozó része rézsútos helyzetben. Az (a) alváz, valamint a (b) sezlonkar különálló darabokból készül és az egymáshoz csatlakozó részükön a (c) vasalás befogadására szolgáló, keskeny (d) rés van 25 kivágva. E résben helyezkedik el az egyszerű, laposvasból készült (c) vasalás, melynek felső vége, (f) csavarok segélyével, a (b) karhoz van erősítve. A (c) vasalás alsó részén viszont, mely az (a) al-30 vázba nyúlik, a függőleges (g) hasíték van kivágva, emellett pedig egy másik függélyes (h) hasíték van elrendezve, melynek alsó végéből az ívalakú (i) hasíték ágazik ki. A (c) vasalás nincs helyt-35 állóan az alvázhoz erősítve, hanem a (g) hasítékon áthaladó (j) csavar, valamint a (h) hasítékon áthaladó (k) csavar segélyével egyrészt függélyes irányban elmozgatható, másrészt pedig elforgatható módon van az alvázhoz kapcsolva. A sez- 40 lonkar függőleges helyzetében a (j, k) csavarok a (g, h) függélyes hasítékok felső végében helyezkednek el és a karnak kibillentését megakadályozzák (1. és 3. ábra). Ha a kart rézsútos vagy vízszin- 45 tes helyzetbe akarjuk kibillenteni, előbb az alvázhoz képest fölemeljük, miáltal a (j, k) csavarok a (g, h) hasítékok alsó végébe kerülnek, azután pedig vízszintes helyzetbe forgatjuk, miközben a (j) csa- 50 var alkotja a forgástengelyt, míg a (k) csavar az ívalakú (i) hasítékágba kerül (2. ábra). A vízszintes irányú elforgatást ez az (i) hasítékág teszi lehetővé, minthogy enélkül a (k) csavar a (h) hasíték 55 falába ütköznék. Ha az (i) ágat rövidebbre készítjük, akkor a (b) kar nem tud teljes 90°-kal elfordulni, minthogy a (k) csavar az (i) ág végébe ütközik, ekkor tehát a kar rézsútos helyzetbe fordul el 60 (3. ábra). Az (i) ágat, célszerűen, a sezlon fejénél rövidebbre készítjük, úgyhogy a sezlonfejnél levő kar rézsútos helyzetbe billenthető hátra, a sezlonlábnál levő kar ellenben vízszintes helyzetbe forgatható 65 hátra, miáltal a sezlon ággyá alakul át. Visszaforgatásnál a kart előbb függélyes helyzetbe forgatjuk, azután függélyesen kissé lenyomjuk, úgyhogy a (j, k) csavarok ismét a (g, h) hasítékok felső végébe 70 jutnak és a kar további elbillentését megakadályozzák. A (c) vasalás alsó sarka készülhet (m) bevágással is, mely bevágásnak széle a kar függélyes helyzetében (3. ábra) az (n) csavarnak támaszkodik. 75 Ezáltal a kar még jobban rögzítődik függélyes helyzetében.