96793. lajstromszámú szabadalom • Begyújtókészülék takaréktűzhelyek számára

Megjelent 1929. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96 793. SZÁM. H/g. OSZTÁLY Begyuj tókészülék takaréktűzhelyek számára. Bognár István szíj gyártómester Vác. A bejelentés napja 1928. évi február hó 28-ika. A bejelentés tárgya begyuj tókészülék takaréktűzhelyek számára. Eddigelé a begyújtáshoz aprófát, régi papírt, szalmát stb. szoktak felhasználni, e begyujtóanya-5 gok azonban nem állnak mindig kellő mennyiségben, hulladék alakjában, rendelkezésre, ha pedig azokat pénzért kell vásárolni, úgy aránylag jelentékeny költséget okoznak. Amellett gyakran előfordul, hogy .0 a rostélyra helyezett alágyujtó mennyisége nem bizonyul elégségesnek és a tűz elalszik, mikor is az egész begyujtási műveletet elölről kell kezdeni. A találmány szerinti begyujtókészülék .5 mind e hátrányokat kiküszöböli és üzemköltsége igen csekély, gyakorlati értelemben majdnem semmi, mivel húszszoros begyújtás alig kerül egy fillérbe. A találmány lényegében lábakon álló fo!0 lyadéktartányból áll, amelyre valamely folyékony tüzelőanyagot, előnyösen kőolajat helyezünk. E tartányba hosszabb cső csavarodik, mely kanóccal van megtöltve. A kanócnak egyik vége a tartányban lévő !5 tüzelőanyagba merül, míg másik végét meggyújtva az olcsó alágyujtólángot nyerjük. A kanócos csövet a tűzhely ajtó légbevezető-nyílásainak egyikén vezetjük be és mihelyt a tűz jól meggyulladt, eltávo-10 lítjuk. A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakja látható, melytől agyakorlatban lényegének érintése nélkül számos eltérés is képzelhető: Az (5 1. ábra a készülék távlati képe, használaton kívül, a 2. ábra pedig függélyes hosszmetszete, használat közben. A készülék lényegében (b) bádogtartányt0 ból áll, mely tetszőleges alakú lehet. Előnyösen ovális keresztmetszettel, lapos alakban készül és két (c) lábbal van ellátva azért, hogy egyfelől használaton kívül lapjára legyen fektethető (1. ábra), másfelől pedig használat közben (c) lábaira legyen 45 felállítható. A tartánynak lábaira felállított helyzetében értelmezett alsó részébe, annak fedőlapjába (e) cső van csavarva, mely csőben (h) kanóc fut végig. A kanócnak egyik vége a (b) tartányba nyúlik, míg 50 a kanócnak másik vége a cső külső végén lévő (g) hasítékon át a szabaddal közlekedik. E hasiték a használati helyzetben lévő csőnek felső részén van, míg a cső legvége zárt. Az (e) csőnek a tartányhoz 55 csatlakozó helyén, a tartány (d) tölcsérrel van ellátva. A tartánynak két oldallapja, az olajozókhoz hasonlóan rugalmasan benyomhatóan képezhető ki azért, hogy a kanócba jutott tüzelőanyagmennyisége 60 fokozható és ezáltal a begyujtóláng növelhető legyen. A találmány működési és használati módja a következő: Kicsavart (e) cső mellett, az 1. ábra 65 szerinti helyzetben, a (d) tölcsérnyúlványon át, a (b) tartányt kőolajjal megtöltjük, azután pedig az (e) csövet a töltőnyílásba csavarjuk. Alágyujtáskor a tűzhely (i) ajtajának (j) nyílásán át az (e) 70 csövet bevezetjük, miután előzőleg a kanócnak végét az (e) csőnek felhasított (g) részén meggyújtottuk. Mivel a (b) tartány (c) lábakon nyukszik, a tartányban lévő kőolaj a kanócban önsúlya folytán is az 75 égési helyhez szivárog. Ha az alágyujtó lángot növelni akarjuk, úgy a tartánynak rugalmasan kiképezett oldallapjait, az oiajozóknál szokásos módon néhányszor összenyomjuk. Mihelyt a tűz jól meggyulladt, 80