96765. lajstromszámú szabadalom • Kenőszerkezet főleg vasúti csapágyakhoz

Megjelent 1929. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96765. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Kenőszerkezet főleg vasúti csapágyakhoz. Kertész Ferenc gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1927. évi augusztus hó 13-ika. A vasúti csapágyak újabb fejlődése során megállapíttatott, hogy az úgynevezett kenőpárnás vagy kóckenés, amelynél az olajba áztatott textilanyagok szívják fel 5 és viszik az olajat a csaphoz, a csapágykenéssel szemben újabban felállított szigorúbb követelményeknek nem felel meg. Ennek következtében különféle gépkenésekre kezdenek áttérni. A gépkenési rend-10 szerek egyik csoportja, a görgős kenőrendszer, melynél az olajba merült görgőt alulról rúgó szorítja a csaphoz, túlsók darabból áll és az olajat nagyon zavarja, másik csoportja, amelynél a csap homlo-15 kára erősített nagy átmérőjű tárcsa vagy kés merül az olajba és viszi azt fel a csapágy felső részébe, túlságos nagy csapágyméreteket igényel és ilyen szerkezet csak speciálisan erre a célra szerkesztett csap-20 ágyakon alkalmazható. Ezen hátrányos szerkezetekkel szemben jelen találmány tárgya a gyűrűs kenőrendszernek stabil csapágyaknál már évtizedek óta kitűnően bevált alkalmazása 25 oly módon, hogy a gyűrű feltétlenül üzembiztosan működjék, soha el ne akadhasson, könnyen be és kiszerelhető, valamint ellenőrizhető legyen. A találmány példaképpen! foganatosí-30 tási alakja az 1—3. ábrákon látható. Az 1. ábrán a gyűrűs kenésű csapágy hosszmetszetét, a 2. ábrán ugyanannak elülnézetét látjuk, míg a 35 3. ábrán a csapágy és kenőszerkezet egy része felülnézetben van feltüntetve. (1) a csapágy futócsapja, (2) a csapágytolc, (3) a csapágy csésze (1. ábra). Az (1) tengelycsap elülső végén levő (4) csap-40 rózsára az (5) homloktárcsa van felerősítve, amely homloktárcsa olyan alakkal bír, hogy felerősítése után a (4) és (5) tárcsák között a (6) mély horony keletkezik. Ha a csaprózsa tengelyirányban elegendő hosszú, úgy a (6) horony egyszerű beesz- 45 tergályozással is előállítható. A (6) horonyban fut a (7) kenőgyűrű, melynek átmérője úgy van megválasztva, hogy forgás közben a csapágy oldalfalaihoz (2. ábra.) nem ér hozzá, de emellett mélyen a 50 (8) (1. és 2. ábra) olajnivó alá ér. A csap forgása által a (7) gyűrű is forogni kezd és a gyűrű mozgás közben a mindkét oldalára vastagon rátapadt olajat magával viszi. A gyűrűre tapadt olajréteg széle- 55 sebb, mint a (6) horony, minélfogva a (7) gyűrű az olajat a (6') horonyba nem tudja magával vinni, hanem az olaj a (4) és (5) tárcsák (9) és (10) hengerfelületeire, illetve vállfelületeire rakódik és forgás köz- 60 ben e felületeken vastagon gyűrűzik köröskörül. A 2. ábrán látható, hogy a csap óramutató irányú forgása esetén az olaj a (7) gyűrűről a (19) és (18) nyilak mentén a forgó csaprózsa vállfelületeire jut. 65 A (2) csapágytokra a (11) kengyel segítségével a (12) terelőnyelv van felfüggesztve (1. és 3. ábra), mely hegyes végével (3. ábra.) a (9) csaprózsafelületre támaszkodik. A (7) gyűrű által felhordott 70 és a csaprózsán körülgyűrűző olaj a tengely forgásiránya szerint a (12) terelőnyelv (13) vagy (14) ferde oldalába ütközik. Ha pl. (3. ábra) a csap felső része a (15) nyíl irányában forog, akkor az olaj 75 a (14) ferde oldal mentén fog a (16) nyíl irányában a (3) csapágycsésze (17) kivágásába vezettetni, ahonnan megfelelően alkalmazott olajhornyok a csap és csésze közé vezetik. Ellenkező irányú forgás ese- 80