96736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hosszabb fahasábok állandó hajlékonnyá tételére

Megjelent 1929. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96736. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés hosszabb fahasábok állandó hajlékonnyá tételére. Magyar-Amerikai Faipar Ií. T. Budapest. A bejelentés napja 1927. évi november hó 10-ike. A 77250. számú magyar szabadalomban eljárás van védve fának állandó hajlékonnyá tételére, melynek lényege abban áll, hogy a fát gőzölés vagy főzés után a 5 farostok irányában tömörítik, hogy a ros tok (szálak) a megszáradás után eredeti helyzetükbe vissza ne kerüljenek. Az eljárás gyakorlati megvalósítása olymódon történt, hogy a fát előzetes gőzölés vagy 10 főzés után a rostjai hosszirányában, a harántirányban való kiterjedés megakadás lyozása mellett, kizárólag a végfalakon ható erők segélyével tömörítették és hoszszabb ideig tömörített állapotban tartot-15 ták. A harántirányban való kiterjedés megakadályozására a fát oly formába (ágyba) helyezték, mely azt oldalt szorosan körülzárta, azonban a két vége felől szabadon hagyta. 20 Kitűnt, hogy ez az eljárás hosszabb fahasábok állandó hajlékonnyá tételére nem alkalmas, amennyiben a fára a kizárólag a két végfalán ható és azt a hosszrostjai irányában tömörítő erő hatása a közép 25 felé fokozatosan csökken, illetve fel sem lép, úgyhogy az ilymódon megmunkált fa hajlékonysága nem egyenletes, a közép felé fokozatosan kisebbedik, illetve a fa középrésze nem is hajlítható. Ezen jelen-30 ség oka abban rejlik, hogy a tömörítési munka közben a forma oldalfalain, illetve a forma bélésén, mely a fa mozgásában nem vesz részt, aránytalanul nagy súrlódás keletkezik és ez a tömörítő erő nagy 35 részét felemészti. A jelen találmány tárgyát képező eljárás ezen hátrány kiküszöbölését célozza és tetszés szerinti hosszúságú fahasábok állandó hajlékonnyá tételét lehetővé teszi. 40 A jelen találmány tárgyát képező eljárás azon alapul, hogy egyrészt a formában való súrlódást csökkentjük és a fát közbenső szakaszokon belül megtámasztjuk, másrészt a tömörítő erőt nemcsak a két végén, hanem a fa középrészéhez közelebb 45 is alkalmazzuk. Ezt a célt azáltal érjük el, hogy a két végén nyitott sajtolóforma belsejét oly támasztó- és vezetőlapokkal vagy lécekkel burkoljuk, melyek a formában a fával együtt elmozdulnak, elcsúsznak és 50 a fával érintkező felületeiken a fába behatoló finom recézéssel, kiugrásokkal és mélyedésekkel, hullámvonal- vagy kilincsfogazásszerű proülirozással vannak ellátva. 55 A fának a formába való behelyezésekor, illetve a tömörítés kezdetén a fa a támasztó- és vezetőlapok vagy lécék felületi mélyedéseibe oldalirányban benyomul. A tömörítésnek megfelelően a fa hosszmé- 60 rete csökken és a támasztó- és vezetőlapok recézéssel, hullámvonal- vagy kilincsfogazás-alakú profilirozása úgy vannak kiképezve, hogy a fának a tömörítés irányában való mozgását megengedik, ellenben 65 az ellenkező irányban való mozgást gátolják. Az eljárás egy változatánál a tömörítés teljes tartama alatt vagy a tömörítés időtartamának egy része alatt a tömörítés 70 irányában a támasztó- és vezetőlapokat is elmozgatjuk, melyek ebben az esetben mint szerszámok addicionális tömörítő erőt adnak át a középhez közelebb a fának. 75 A támasztó- és vezetőlapokon kiképezett kiugrások, mélyedések, érdesítések, recézések, hullámok, kilincsfogazások alakja, sűrűsége és elrendezése vagy egyes szakaszokon belül azok teljes elhagyása, által 80