96725. lajstromszámú szabadalom • Higanytartalmú nyomtatófelület

fém fekszik. A fémrétegek lerakása után a nyomtatólemez felületét higannyal ke­zeljük, úgyhogy azon oly terek képződ­nek, amelyekhez a nyomdai festék nem 5 tapad. A mellékelt rajzon az . 1. ábra a találmány értelmében kiké­pezett lemez metszetét vázlatosan, mara­tás előtt mutatja. A 10 2. ábra ugyanzen lemez vázlatos ke­resztmetszetét az ellenállásoknak helyen­ként való lerakása után szemlélteti. A 3. ábra a lemez vázlatos keresztmetszete a maratás megtörténte után. A 15 4. ábra a lemez vázlatos keresztmetszete' miután a kimaratott felületekre az első galvánbevonat felvitetett. Az 5. ábra a lemez vázlatos metszetét mu­tatja, miután az első bevonatra felváltva 20 galvánúton réz- és ezüstrétegeket vagy ezüst- és rézrétegeket vittünk fel. Végül a 6. ábra a higannyal való kezelésre kész lemez vázlatos keresztmetszetét tünteti fel. 25 A rajz ábrái nincsenek léptékben raj­zolva és kizárólag arra szolgálnak, hogy azon eljárási lépéseket mutassák be, me­lyek segélyével a tökéletesbített lemezt vasból készült alapfelületen előállíthat-30 juk. Ezen a rajzon (z) a vasból készült alap­felület, melyre az (a) rézréteg és a (b) nikkelréteg van galvánúton lerakva. A nikkelréteg vastagsága néhány század 35 milliméter (pl. 0.025—0.040), míg a rézré­teg ugyanilyen vagy nagyobb vagy ki­sebb vastagságú lehet, a mindenkori kö­rülményeknek megfelelően. A (b) nikkelrétegen bármilyen alkal-40 mas módon a (c) helyi ellenállásokat he­lyezzük el, melyek pl. zománcozott anyag­ból állhatnak. Ezt követőleg a (b) nikkelréteg szabad felületét mindaddig maratjuk, míg csak 45 az (a) rézréteg szabaddá nem válik és a maratást még ezen túl is addig folytat­juk, amíg a rézrétegnek körülbelül 2 és fél ezredrész milliméternyi vastagságú része el nem távolíttatott. A maratással előállí-50 tott (d) mélyedések mélysége tehát körül­belül 0.0275—0.0425 milliméter. Ezután a (d) mélyedések mindegyiké­ben galvánúton az (e) réz-, ezüst- vagy aranyréteget rakjuk le, mely a rekeszek 55 bélésót képezi és az (a) rézréteg számára védő bevonatot szolgáltat. Azt találtuk ugyanis, hogy ha a galvánúton lecsapott rézfelületre ugyancsak galvánúton oly fémet csapunk le, melynek a higannyal szemben nagyobb az affinitása, mint a 60 réznek, akkor az utóbb képezett galváni­kus fémréteg vagy a rétegek közötti érintkezés bizonyos mértékben meggá­tolja a higanynak az előzetesen galván­úton lerakott rézrétegbe való diffúzióját. 65 A diffúziónak ezen megakadályozása valószínűleg annak a ténynek a következ­ménye, hogy mivel a réz az ezüsthöz vagy aranyhoz viszonyítva elektropozitív, a fémek érintkező felületein a í'émesítő 70 folyamat alatt fellépő benső molekuláris kapcsolat következtében oly ötvözet kép­ződik, mely az említett tulajdonsággal rendelkezik. Azt találtuk, hogy kielégítő eredmé- 75 nyeket érünk el, ha az (e) réz-, ezüst­vagy aranyréteg vastagsága körülbelül a (d) kivágás összes mélységének egy ötöde, vagyis mintegy 0.000625 milliméter. Mindegyik (e) ezüst- vagy aranyrétegre 80 galvánúton az (f) rézréteget csapjuk le, melynek vastagsága megközelítőleg az (e) réteg vastagságával egyenlő. Abban az esetben, ha az (e) réteg rézből van, ak­kor az (f) réteget ezüstből vagy aranyból 85 készítjük. Az ábrázolt esetben összesen öt réteg van, melyek közül a (g) és (i) rétegek ezüstből vagy aranyból, míg a (h) réteg rézből áll, ahol is az ezüst- vagy arany- 90 rétegek és a rézrétegek váltakozva talál­nak alkalmazást, oly célból, hogy a dif­fúzió minimumra redukáltassék. Nyilvánvaló, hogy a találmány nincs öt rétegre korlátozva és a rétegek száma 95 kettőnél több, de egyébként tetszőleges lehet, azzal a feltétellel, hogy az utolsó rétegnek ezüstből vagy aranyból kell lennie, oly célból, hogy a higannyal való kezelés után nem szemcsés, fényezett fe- 10( lületet kapjunk. Azáltal, hogy váltakozva ezüst- vagy arany- és rézrétegeket, vagy pedig réz és ezüst- vagy aranyrétegeket alkalma­zunk, nemcsak azt érjük el, hogy nagy- 10; számú, egymással érintkező felület kép­ződik, hanem lehetővé válik az egyes (d) mélyedések pontos kitöltése, úgyhogy teljesen sík, planograíikus nyomtatófelü­letet kapunk. 11( A fémnek a mélyedésekben való leraká­sánál lehetetlen elkerülni, hogy mind­egyik mélyedés körül a (k) tarajok ne képződjenek és ezeket azáltal távolítjuk el, hogy a felületet fényező faszénnel 11c vagy igen finom csiszolópapírral dörzsöl­jük, úgyhogy a nyomtatófelület tökéle­tesen planograíikus és ilyen is marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom