96681. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelésű gőzkazán

Megjelent 1929. évi október hó 267-én. MAGYAR KIRÁLYI J1B|||| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96681. SZÁM. — Ye/2, OSZTÁLY. Szénportüzelésű gőzkazán. Witkowitzer Bergbau- und Eisenhütten-Gesellschaft cégr és Salat Kari mérnök mindkettő Witkowitz. A bejelentés napja 1927. évi október hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi október hó 27-ike. Szénportüfcelésnek mindinkább növekvő elterjedésével és alkalmazási formájával a tüzelés ezen fajtája gazdaságosságának megtartására és fokozására irányuló in-5 tézkedések mindinkább nagyobb mérvet vettek fel és a legsajátságosabb szerkezetek fejlődésére vezettek. A legszélesebb teret emellett az ú. n. el* égési terek (elégési kamrák) létesítésére 10 irányuló intézkedések foglalják el és mindig újabb törekvésekkel állunk szemben, melyek azon célt követik, hogy az őrlési finomságot, a szárítást, továbbá a szállítási módszereket magas szintre hoz-15 zák, valamint a lángzó- és keverőberendezéseknek elrendezését és kiképzését megjavítsák. Az égési kamrák tartósságának (élettartamának) növelését célzó legújabb esz-20 közök közül megemlítendő pl. vízzel hűtött falak alkalmazása oly módon, hogy az előmelegítve a kazán, ill. a gőzfejlesztés céljaira hasznosíttatik, vagy pedig levegővel hűtött falak alkalmazása, mely 25 levegő ekkor előmelegített állapotban vezettetik a tüzeléshez. Mindkét intézkedés hőgazdasági szempontból ugyan fontosnak látszik, de korántsem elegendő a hőgazdasági egyensúly létesítésére és ennek 80 következtében a telepben mindig felesleges balasztnak tekintendő. Az égési kamrák nagysága eddigelé tudvalevőleg terhelésük és az alkalmazandó tüzelőanyag mineműségéhez igazo-35 dik; gyakran oly telepekkel is találkozunk, melyeknél az égési térnek terjedelme nem marad messze a többi kazánrész terjedelme mögött, sőt ez utóbbit gyakran meg is haladja. Az égési tér férőjének növelésével elő van írva a kazánnak tulaj- 40 donképen hevítendő részének bizonyos áthelyezése is; a legmagasabb hőmérsékletű öv az égési térben foglaltatik és itt annál magasabb hőmérséklet tartandó fenn, minél nagyobb az égési tér és ennek 45 révén tüzelőanyagnak (lángnak) útja a tüzelőtérben felvett ponttól a kazánnak előbb említett fűtendő részéig, úgyhogy érthetővé válik, hogy miért kell az előbb ismertetett eszközöket alkalmazni az égési 50 kamra különös tartósságának elérésére. Az égési kamra nagyságával természetesen fokozódnak a sugárzási veszteségek is, tekintet nélkül arra, hogy a kisugárzó hőnek nagy része visszanyeretik-e vagy 55 sem. Az égési tér nagyságának megválasztása továbbá eddigelé eszköznek tekintetett a legtöbb szénportüzelőberendezésnél fellépő hátránynak; a porképződésnek ki- 60 küszöbölésére; együtt járnak ezzel a bevezetésben említett törekvések bizonyos őrlési finomság elérésére. Az önmagában nem gazdaságosnak talált eddigi elrendezése a nagyterű égési 65 kamráknak a legracionálisabb berendezéseket igénylik a tüzelőanyagoknak adagolásához, keveréséhez és szabályozásához. A jelen találmány mindezeket a hátrá- 70 nyokat kiküszöböli. Egy példaképem kiviteli alak az 1. ábrában van szemléltetve. Elsősorban hiányzik egy külön égési kamra az eddigi értelemben. A tüzelőanyag csak egyetlenegy (a) cső útján ve- 75 zettetik be, tetszőleges sebességgel érkezik, azaz a tüzelőanyag (szénpor) szállításához szükséges légmennyiséget már