96656. lajstromszámú szabadalom • Irányt mutató készülék kerékpárokra és mótorkerékpárokra

Megjelent 1929. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96656. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Irányt mutató készülék kerékpárokra és mótorkerékpárokra. Rosenzweig Artúr elektromechanikus Szeged. A bejelentés napja 1928. évi április hó 21-ibe. A bejelentés tárgya irányt mutató készülék kerékpárokra és motorkerékpárokra. Jelenleg a kerékpárosok és motorkerékpárosok karjukkal szokták jelezni, 5 hogy mely irányben kívánnak befordulni, Hátránya ennek a jelzési módnak, hogy a jelzés ideje alatt a kormányt esak egyik kezükkel foghatják, ami különösen nagyforgalmú helyeken hátrányos, mivel a ke-10 rékpáros csakis akkor teljesen ura a gépének, ha mindkét keze a kormányon nyugszik. Épen ezért a kerékpárosok vagy motorkerékpárosok az irányjelzéseket csak igen rövid időn át szokták leadni, aminek 15 viszont hátránya, hogy az utcai járókelők nincsenek eléggé a várható menetirányra vonatkozólag tájékoztatva, különösen akkor nem, ha a jeladás pillanatában nem figyeltek a kerékpárokra. Mind e hátrá-20 nyokat a találmány szerinti menetiránymutató készülék azáltal küszöböli ki, hogy bár annak beállítására csak igen rövid idő szükséges és így a kerékpáros a kormányt csak igen rövid időre kell hogy el-25 engedje, mégis a készülék a várható menetirányt állandóan és feltűnően mutatja. A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, 30 számos eltérés is képzelhető. Az 1. ábra a kerékpárra szerelt készülék elölnézete, a 2. ábra a készülék alsó részének távlati képe, a 35 3. ábra az 1. ábrához tartozó függélyes metszet, illetve metszet a 4. ábra (A—B) vonala szerint, a 4. ábra a 2. ábrához tartozó felülnézet, az 5. ábra végül az 1. ábrához tartozó rész- 40 let nagyobb léptékben, részbeni függélyes hosszmetszetben. A találmány lényegében a (b) kormányrúdhoz erősíthető (e) tartóból áll, amelyhez képest az (o) jelzőkar vízszintes ten- 45 gely körül elállítható. Az (o) jelzőkarnak három főhelyzete van, éspedig az 1—2. ábrákon feltüntetett függélyes középállás és egy-egy ferde oldalállás, mely azáltal keletkezik, ha az (o) jelzőkart a hozzákap- 50 csolt (u) jelzőkarnyúlvánnyal, illetve jelzőkaxtoldattal együtt, a középállástól jobbra vagy balra, az (u') vagy (u") helyzetbe kilengetjük (1. ábra). A fontos az, hogy az (o) jelzőkar háromféle főhelyze- 55 tében önműködően és mégis könnyen oldhatóan rögzítődjék és egyik főhelyzetéből másik főhelyzetébe könnyen át legyen fordítható. E cél elérése céljából a tulajdonképeni (o) jelzőkar (f) testhez van erő- 60 sítve, amely az előnyösen tárcsa-alakú (e) tartólaphoz a (g) tengely körül forgathatóan van erősítve. A (g) tengely illetve forgáscsap külső végén (i) csavaranya ül, amely az (f) testet az (e) tárcsához (h) 65 rúgó közvetítésével szorítja. Az (f) testnek az (e) tárcsa felé néző oldalán, előnyösen a tárcsa kerületének megfelelő helyen, orrszerű, nagyjában kettős ékalakú (k) kiugrás van, mely az (e) tárcsán kiké- 70 pezett (1) beugrásokkal működik együtt. A jelzőkar három főhelyzetének megfelelően az (e) tárcsán három ilyen (1) beugrás van kiképezve. A tárcsa hátrészéhez körívalakú (m) vezetősín van erősítve, 75 amelyhez az (n) rúgónak egyik vége elcsúsztathatóan kapcsolódik, míg e (n) rúgónak másik vége az (o) jelzőkarhoz vagy esetleg az (f) testhez van erősítve. E (n)