96525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy testnek platinával való bevonására

_ Megjelent 1939. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96525. SZÁM. — "VII/j. OSZTÁLY. Eljárás egy testnek platinával való bevonására. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eiudhoven (Hollandia). A bejelentés napja 1927. évi augusztus hó 17-ike. Hollandiai elsőbbsége 1926. évi október hó 14-ike. A találmány valamely testnek platinával való bevonására szolgáló eljárásra vonatkozik. Egy ismert eljárás szerint az elektromosságot vezető testeket azáltal 5 lehet platinaréteggel bevonni, hogy ezen testeket bizonyos ' platinavegyületek, pl. platinakloridnak oxalatokkal vagy foszfátokkal való oldatai elektrolízisénél kathóda gyanánt kapcsolnak. 10 Számos esetben, pl. molybdaennek vagy wolframnak maganyag gyanánt való alkalmazása esetén, lehetetlennek bizonyult a platina lecsapatása összefüggő réteg alakjában, más esetekben, pl. réz alkal-15 mazása esetén pedig nagy nehézségekkel jár, vagy éppenséggel lehetetlen 0.5—1 mikronnál vastagabb rétegek előállítása. Rézből való maganyag esetén az is kitűnt, hogy a platinabevonat nem mindig 20 tökéletes, úgyhogy az elektrolízis útján platinozott rézhuzal salétromsav segélyével megtámadható és a levegőn való izzítást sem bírja el. A találmány szerinti eljárás az ismert 25 eljárással szemben lényeges előnyökkel rendelkezik. Az új eljárás abban áll, hogy az illető testet illó platinavegyület atmoszférájában felhevítjük. Igen jó eredményeket értünk el karbonilplatin-30 klorürnek illó platinavegyület gyanánt való alkalmazása esetén. A platinával bevonandó test felhevítése által a platinavegyület az illető test felületén diszszociál ós a testen a platina fémes alakban 35 rakódik le. A találmányunk szerinti eljárás foganatosítási példáját a csatolt rajz kapcsán fogjuk ismertetni. Az (1) edényben a tengely irányában az üvegfalon átvezetett (3) és (4) pólusok 40 között a (2) fémhuzal (wolframból, nikkelből vagy effélékből való huzal) van kifeszítve. Alkalmas feszültségnek a pólusokra való kapcsolása által a (2) fémhuzalt a kívánt hőmérsékletre hevíthetjük. 45 A léghíjjas (1) edényben (5)-nél bizonyos mennyiségű karbonilplatinaklorür foglal helyet. Az egészet továbbá a (6) kemence veszi körül, mely lehetővé teszi az (1) edénynek oly hőmérsékleten való megtar- 50 tását, melynél a karbonilplatinaklorür az eljárás foganatosítására alkalmas goztenzióval rendelkezik. Ha az (1) edényt kb. 100° C, a (2) huzalt pedig' árambevezetés által kb. 600° C hőmérsékletre hevítjük, 55 a huzalon fémes platina fog lerakódni. A platinával bevonandó huzalnak a reakcióedényen át való lassú tovacsúsztatása révén, amikoris a még nem platinozott huzal az edény egyik oldalán be- 60 lép, a platinozott huzal pedig az edény másik oldalán kilép, az eljárást folytonos munkamenettel foganatosíthatjuk. Az ismertetett eljárás segítségével platinával bevont testek mechanikailag is- 65 mert módon megmunkálhatok. így pl. platinával bevont drótot hengerelhetünk vagy száj darabon át való húzás révén kisebb átmérőre hozhatunk. Az ily módon húzott drót a drótmagon igen erősen 70 tapadó platinafelülettel rendelkezik. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás segélyével platinával bevont testek különösen kiválóan alkalmasak arra, hogy kiindulási anyag gyanánt szolgál- 75 janak, ú. n. oxidkathódák, tehát oly he-