96488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ásványolaj-szénhidrogének vagy destillatumok hőbontására nyomásdestilláció, révén

Megjelent 1929. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 96488. SZÁM. — II a. OSZTÁLY. Eljárás ásványolaj-szénhydrogének vagy -desztillatumok hő bontására nyomásdesztilláció révén. ür. Hansgirg Fritz vegyész és dr. Stransky Zsigmond igazgató Wien. A bejelentés napja 1926. évi december hó 11-ike. Ausztriai elsőbbsége 1926. évi március hó 18-ika. Magas forrpontú anyagoknak nyomásdesztillálás révén előidézett bontására már sok eljárás ismeretes. A bontáshoz igen tetemes, néha 100 atm.-án túlterjedő nyo-5 más szükséges. Emellett ezen bontási reakciók magas hőmérséken foganatosíttattak, úgyhogy a szokásos nyomásdesztilláláshoz szükségelt berendezés természetesen igen erősen vétetett igénybe. Az emlí-10 tett magas nyomások és hőmérsék elérésére igen tetemes hőmennyiségeket kellett átvinni a desztillálandó anyagra; mindezek folytán tetemes falvastagságú desztilláló kazánokra volt szükség. 15 A kazánok vastagfalúságából eredő hátrányokat közönséges külső hevítés esetén különböző módon igyekeztek legyőzni. így pl. a bontandó anyagot nem kazánokban, hanem csövekben hevítették, 20 hogy ezáltal a hőátvitelhez szükségelt nagy felületet létesítsék; néha a reakciótérbe olvadt fémet (ólmot) fecskendeztek, vagy a bontandó anyagot olvadt fémen keresztül hagyták emelkedni. Mindezen 25 módszereknél súlyos hátrányokat okozott a fűtőfelületek elkokszosodása, mimellett a. bontási reakció úgy ment végbe, hogy a kokszkiválással párhuzamosan tetemes gázképződés lépett fel, ami a termelt köny-30 nyű hontástermékek mennyiségét csökkentette. A magas forrpontú szénhydrogéneknek alacsonyabb forrpontúakra irányuló nyomásbontásánál eddig használatos módsze-85 rek ugyanis ú. n. hydrogénvándorlással járnak, amennyiben az alacsonyabb forrpontú termékben a hydrogén mennyisége nő, míg a maradékban csökken. Ennek határesete az lenne, hogy egyrészt szabad hydrogén és nagy hydrogéntartalmú gá- 40 zok (methán), másrészt pedig maradék gyanánt petrolkoksz keletkeznék. Ha viszont azonban a bontást úgy lehetne foganatosítani, hogy a CnH2

n + 2 typusú telített szénhydrogénekből CnH2

n olefin- 45 typusú töredékek, vagy magasabb molekulasúlyú naphténekből alacsonyabb molekulasúlyú olefinek képződnének, akkor elméletileg egyáltalán nem képződne sem szabad szén, sem szabad hydrogén. 50 A jelen találmány azon felismerésből indul ki, hogy az egyrészt szabad hydrogénnek vagy hydrogéndús gázoknak és másrészt petrolkoksznak képződésére vezető fentjelzett szélsőséges eset a magas 55 hőmérsékeken áll be, mint ez pl. az olajgázgyártásból már ismeretes. A koksz képződése különösen a fűtőfelületeken indul meg, mert a nagy hőfokkülönbözet folytán itt vannak a kokszképződéshez 60 szükségelt túlhőmérsékek. A fűtőfelületre lerakodott koksz a külső tüzelésből a kazántöltésre irányuló hőátadást még jobban megnehezíti, ezáltal további túlhőmérséket idéz elő és fokozottabb kokszleválást 65 vált ki. Ügy találtuk már most, hogy a magas forrpontú szénhydrogéneknek benzintypusú alacsony forrpontúakká való nyomásbontásánál a különösen magas hőmér- 70 sékek betartásának nincs meg az az alapvető jelentősége, mint amilyent neki eddig tulajdonítottak. De sőt pontos kísérletek beigazolták, hogy a nyomásbontás már aránylag alacsony hőmérsékeken is meg- 75 indul, ha a nyomás egy bizonyos fokot el-