96486. lajstromszámú szabadalom • Falkötővas

Megjelent 1929. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96486. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Falkötővas. Ganger Dezső műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1927. évi január hó 24-ike. A találmány tárgya falkötővas, mely az ismert falkötővasakkal szemben egyszerű szerkezetével, olcsó előállíthatóságával és könnyű összeszerelhetőségével tűnik ki. 5 A falkötővas egyes elemei — különálló kisegítő kötőelemek alkalmazása nélkül — a helyszínén egymásba kapcsolhatók. Alkalmazásával, ugyanazon szilárdsági viszonyok biztosítása mellett, jelentős 10 anyagmegtakarítás érhető el. A találmány tárgyát képező falkötővasat, mely két vég-elemből és e vég-elemeket összekötő közbenső-tagból vagy tagokból áll, az jellemzi, hogy a vég-elemet 15 U-alakú keresztmetszetű sarú és a sarú szárai között oldhatatlanul rögzített, oly lapos rúd alkotja, melynek szabad végén a rúd anyagából kicsákozott, csúcsával a sarú felé mutató nyelv van kiképezve, 20 míg az összekötő-tag vagy -tagok két végén, a vég-elem nyelvével pontosan megegyező alakú, csúcsaikkal egymás felé mutató nyelvek vannak kicsákozva. Az öszszekötendő elemek végein, teljesen meg-25 egyező elrendezésben, az elemek anyagából nyújtott S-alakban kicsákozott, kiemelkedő nyelvek, kötés után, kölcsönösen, a másik elem kiemelkedő nyelve alatti nyíláson hatolnak keresztül és a 30 nyelvek egymáson teljesen fölfekszenek. A mellékelt rajz a találmány tárgyát képező falkötővas példaképen vett megoldási alakját mutatja. Az 1. ábra az összeszerelt és ékkel kifeszí-35 tett falkötővas egy részének távlati képe. A 2. ábra az 1. ábrához tartozó vízszintes hosszmetszet. A 3. ábra a falkötővas egy közbenső kötőelemének távlati képe, lefektetett 40 helyzetben. Minden falkötővas két vég-elemből és egy vagy több közbenső-tagból (kötőelemből) van összeállítva. A rajzon csak a baloldali vég-elem van feltüntetve. A vég- 45 elemek egymásnak pontosan a tükörképei. A baloldali vég-elem a lapos (A) rúdból és az U-alakban hajlított (B) sarából áll. A (B) sarú száraiban a (Bl, B2) áttörések (lyukak) vannak kiképezve. Az (A) rúd 50 anyagából, a rúd szabad végén, az (Al) nyelv van kicsákozva, melynek csúcsa a (B) sarú felé mutat. Az (Al) nyelvnek, lényegében, nyújtott S alakja van és szabad vége az (A) rúd anyagából körülbelül oly 55 magasan emelkedik ki, hogy a közbenső kötő-elem, az alábbiakban leírt módon, az (Al) nyelv alá legyen csúsztatható. Az (A) rúd a (B) sarú szárai közé van illesztve (1. és 2. ábrák), azonban nem ér el 60 a (B) sarú tőrészéig, úgyhogy a (B) sarú tőrészében az (E) ék befogadására és vezetésére szolgáló csatorna keletkezik. Az (A) rudat a (B) sarúval olymódon egyesítjük, hogy a (Bl, B2) lyukakon keresz- 65 tül a (B) sarút az (A) rúdhoz hegesztjük. A hegesztéskor a (Bl, B2) lyukakat a (Cl, C2) vas-szemölcsök teljesen kitöltik, melyek egyrészt a (Bl, B2) lyukak falaival, másrészt az (A) rúd anyagával tökéletesen 70 egyesülve kötnek. A jobboldali vég-elem az 1. ábrán látható vég-elemnek pontosan a tükörképe. A vég-elemeket, egy vagy több (D) közbenső tag köti össze, melynek anyagából, két végén, a (Dl, D2) nyelvek 75 vannak kicsákozva (3. ábra). A (Dl, D2) nyelvek szabad végei egymás felé mutat-