96433. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd égési anyagok lepárlására fűtőgáz segélyével
- 2 — szénrögöknél a távolság a külső felülettől egészen a középpontig nagyon nagy lehet. Megállapítást nyert, hogy a középső és külső rétegek között a megengedett leg-5 nagyobb hőmérsékleti különbségeknek 120—150 C°-t nem szabad túllépni, hogy a középső rétegekből távozó gőzök meg ne bontassanak, amikor a szénrészecskék vagy szénrögök külső forróbb rétegeihez 10 jutnak. A találmány értelmében tehát a lepárlást oly módon foganatosítjuk, hogy az időtényező, kapcsolatban a szénrészecskék nagyságával, ezen csekély hőmérsékleti 15 különbségek betartását az égési anyagrészecskék középső és külső rétegei között lehetővé teszi. Megállapítottuk, hogy apró darabos kőszén lepárlásánál vagyis olyan kőszén le-20 párlásánál, amelynél az egyes darabok élhossza körülbelül 30 mm, az egyes darabok belső és külső rétege között legfeljebb 100 C°-ot tevő hőmérsékleti különbség betartása végett szükséges, liogy a 25 15 C° belépési hőmérsékletről 550 C° kilépési hőmérsékletre való hevítés, a szénnek a lepárlási kemencén át való áthaladása, illetve a lepárlási folyamat körülbelül két óráig tartson. A fűtőgáz, amely a szén 30 mozgásával ellenáramban áramlik, emellett 650 C° hőmérséklettel lép be a retortába és ebből 100—110 C° hőmérséklettel távozik. Az alacsony hőmérsékleten végbemenő 35 gáztalanítási folyamatot továbbá oly módon befolyásoljuk, hogy a nyers olajból olyan kenőolajok állíthatók elő, amelyek sztatikai súrlódási tényezője 12—18 C°-on 0.1—0.185, amit azáltal érünk el, hogy a 40 fűtőgázok mennyiségét, valamint a hőmérsékleteket pontosan szabályozzuk. A í'űtőgázok mennyisége például szelep elrendezése révén szabályozható a kívánt módon. Ha például olyan mennyiségű 45 fíítőgázt használunk, hogy az elgázosítandó égési anyagban tartalmazott leg nehezebb olaj frakciók gőznyomása vagy parciális nyomása kellő mértékben csökken, akkor ezek az olajok 450—500 0° hő 50 mérsékleten gőzalakban válnak szabaddá. Ily módon meg van adva annak a lehetősége, hogy bitumenes szénből közömbös olajat állíthassunk elő, amelynek hidrogéntartalma jelentékenyen nagyobb, mint 55 más elgázosító eljárás segélyével előállított olaj hidrogéntartalma és amely olyan kenőolajbázisokat tartalmaz, amelyek fajsúlya nagyobb, mint a víz fajsúlya. A találmány tárgyát tevő eljárásnak átla gos minőségű szénre való alkalmazása 60 esetén és kereken 1600 m3 , 750 C°-ú 10—15 mm vízoszlopnyomású vízgáznak fűtőgáz gyanánt való alkalmazása mellett olyan olajat kaptunk, amely tartalmazott: 9.5—11.5 súlyszázalék hidrogént, nehéz kő- 65 olajbázisokat, amelyek hidrogéntartalma 9 súlyszázalék és fajsúlya 15°-on 0.95—1.08. Az olaj lepárlásánál és finomításánál keletkezett: Petróleum éter 70—90° (C6 H1 2 -C6 H1 4 ) 3.0% 70 Petróleum nafta 90—120° (C6 H1 4 -C8 H1 8 ) 3.0% Petróleum benzinek 120 -150° (C8 H1 8 -C9 H2 0 ) 6.0% Kerosinek 150—3OO°(C8 H2 0 -C1 7 H8 6 ) 40.0% Kenő olajok 300—420°(C1 8 H3 8 -C3 1 H4 4 ) 30 0% Paraíiii-viasz, melynek olvadási pontja 45 — 65° (C3 2 H4 0 -Ca 3 H0 6 ) 4.0% 75 Az olaj lepárlásánál kapott anyagok tartósabbá tétele végett a találmány értelmében a fűtőgázok lemért mennyiségéhez 2—10% mennyiségű szabad oxigént elegyítettünk a gyantaanyagok polimeri 80 zálása céljából. Az oxigén hozzáadása a íutőgáznak az égési anyaggal való érintkezésbe jövetele előtt, közben vagy azután történhet, ele még akkor, amidőn az olajok még egészben vagy részben gőzalakban 85 vannak. A nyersolajok szakaszos lepárlása után ekkor olyan olajok keletkeztek, amelyek állandóbbak és színtartóbbak voltak, mint azok az olajok, amelyeknél a polimerizálás a finomítás után vagy hosz- 9C szabb állás után történik. Azon körülmény folytán, hogy a találmány tárgyát tevő eljárásnál a gőzalakú lepárlási termékeket ugyanazon irányban vezetjük el, mint a fűtőgázokat és me- 9.f legebb testekkel vagy övekkel már nem jutnak érintkezésbe, a gőzök krakkozását hatásosan elkerüljük. A mikroszkópiai vizsgálatokból egyidejűleg kitűnt az is, hogy a találmány tárgyát tevő eljárás al- 1( kalmazása esetén az égési anyagrészecskék egyébként szokásos grafitburkolata hiányzik. Ismeretes, hogy a kokszrészecskék ezen grafitburkolata azok reakcióképességét csökkenti és meggyujthatósá- 1' gukat károsan befolyásolja. Ha azonban a félkokszot az előzőkben ismertetett eljárás szerint állítjuk elő, akkor az 1.—4% illó alkatrészeket tartalmaz, könnyen meggyújtható, könnyen ég és nagy mér- l tékben reakcióképes, mert részeinek és részecskéinek nincs grafitburkolata, sőt eredeti sejtanyagszerkezetét megtartotta. Ily módon a találmány tárgyát tevő eljá-
