96429. lajstromszámú szabadalom • Fékező berendezés

Megjelent 1929. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKBm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96429. SZÁM. — Vg/2. OSZTÁLY. Fékező berendezés. Müller Miksa igazgató Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1928. évi január hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi január hó 15-ike. Hogy a sínmágnes és sín közti vonzódás elegendő nagymértékű legyen, a mágnes és sín közti távolság gyakorlatilag nem vehető 10—15 mm-nél nagyobbra. Ekkora 5 távolság mellett azonban az útburkolat kiálló kövei bizonyos bajokat okoznak, főleg kanyarulatokban. Sokszor az ilyen kiálló kövek a mágneseket elmozdítják, sőt le is szakítják, de mindenesetre mint-10 egy köszörülik, úgyhogy a mágnesek idő előtt elkopnak, azonkívül a járulékos súrlódás következtében az áramfogyasztás emelkedik. Azonfelül a mágneseket gyakran kell utánaállítani, nevezetesen mind-15 annyiszor, valahányszor a pólustalpak annyira elkopnak, hogy a síntől való távolságuk 15 mm-nél nagyobb lesz. Ennélfogva igen jelentős haladást jelent, ha a mágneseket a síntől nagyobb távolságra 20 tudjuk felfüggeszteni. Már megkísérelték a sínmágnesek olyan szerkesztését, hogy azok a nagy távolság dacára is a sínre essenek. De a javasolt megoldás, mely szerint mindegyik sínmág-25 neshez egy-egy segédmágnest kell hozzáépíteni, mely a lefelé való mozgást emelőkarok rendszerével létesíti, a sínmágnesekkel egyenlő számú segédmágnest kíván meg, ami által a sínfékek aránylag drá-30 gák és súlyosak lesznek. Ezzel szemben jelen megoldás kocsinként csak egyetlen egy segédmágnest igényel, még ha négy vagy több sínfék van is a kocsin, tehát lényegesen eyszerűbb, olcsóbb és köny-35 nyebb. A találmány egyik foganatosítási alakját a mellékelt rajz 1. ábrája szemlélteti, mely a felfüggesztés oldalnézete, (1) a sín, (2, 2') a mágnesek, (4, 4') a menetirányra 10 merőlegesen ágyazott két tengely, melyeknek az (5, 6), illetve (5', 6') karjaik vannak. A (4) tengelynek (6) karjába kapaszkodik a (7) segédmágnes (szolenoid) a közbekapcsolt (8) feszítőzár útján. A (4) és (4') tengelyeket a (6, 6') karokat össze- 45 kötő (9) vonórúd kapcsolja egybe. Végül a (10) rúgó egyik végével a jármű keretéhez, másik végével a (4') tengely (6') karjához van erősítve, ami által azt a (7) elektromágnes, midőn magját behúzza, 50 megfeszíti. A (7) elektromágnes tekercs a sínmágnesek tekercseivel sorba vagy párhuzamosan van kapcsolva, úgyhogy abban a pillanatban, amikor az áramot a sínmágnesekhez kapcsoljuk, az áram keresztül- 55 megy a (7) szolenoidon is, mely magját behúzza és ezáltal a (2, 2 ) mágneseket a sínhez közelíti, egyúttal a (10) rúgót megfeszíti. Mihelyt a fékáramot megszakítjuk, a szolenoid elengedi magját és a (10) 60 rúgó a (2, 2') mágneseket eredeti helyzetébe viszi vissza. A (4) tengelyt nem kell feltétlenül a menetirányra merőlegesen elhelyezni, mert ha a kocsin négy mágnes van, akkor 65 a (4) tengelyt a menetirányban, lehet alkalmazni, amint azt a 2. ábra szerinti foganatosítási alak feltünteti. A jelölések ugyanazok, mint az 1. ábrában, csupán abban különböznék, hogy a mágnesek szá- 70 mára még a (3, 3') felfüggesztő rúgókat is alkalmazzuk. Ebből a foganatosítási alakból azt is láthatjuk, hogy a (10) rúgó más ponton és más karon támadhat, mint a (7) segédmágnes. 75 Ez a magas felfüggesztés különösen akkor megfelelő, ha a jármű kocsiszekrénye nincs az alváztól elkülönítve, mivel ilyen kocsik esetén az üres és teljesen megrakott állapot közti rúgózási különbség gyakran 80